Párom tisztességtelen és múltbéli hibái véletlenszerűen feltörnek bennem, mérgessé téve engem. Szeretném elhagyni, véget venni ennek, de sajnos már van egy 3 éves lányunk. Mint internetes ismeretlen, aki ezt olvasod, elválnál a helyzetemben?

#1

Csonka családban nőttem fel, pontosan tudom mivel jár egy rossz válás gyerekek részéről. Én ezért se akartam gyereket és erre is felhívtam párom figyelmét akkor.

>Te nem voltál körültekintő, naiv, te hibád, te felelősségre, viseld a velejárókat.

Ezt egy picit unfair-nek gondolom. Ha most hazamegyek és kivágom az ablakon a feleségemet, akkor ez az ő hibája, miért nem volt körültekintő, miért szült gyereket egy őrültnek.

>Azaz vagy azt hogy elviseled, vagy a vállás velejáróit.

Tudom a velejáróit, nem akarom hárítani a felelősséget. Ha így lenne nem kértem meg volna a kezét és nem házasodtunk volna össze miután született egy gyerekünk.

>Amit figyelembe kell venni, az a gyerek és az a baj, hogy a gyerek már így úgy is megfogja szívni két idióta miatt, mert ez sehogy sem lesz már idilli család, ha csak nem a két felnőtt meg nem emberi magát és tudjuk, hogy nem fogja.

Lányunkat eddig is figyelembe vettük, sosem volt elhanyagolva. Jelenleg kívülről mindenki azt mondja, hogy idilli a családunk, harmóniában élünk. Erre szerettem volna választ kapni, hogy bármikor megtudok-e bocsájtani neki, annak ellenére, hogy további tiszteletlenséget tanúsíthat vagy megbolondulok.

>Ma a szülők többsége ezzel ajándékozza ártatlan gyermekét, felelőtlen idióták. Gondold végig mi a gyerek érdeme és aszerint cselekedj.

Régen nem vették emberszámba a feleségeket, azért nem volt ennyi válás. Talán jobb volt az a korszak?

>Ez nem ilyen igen/nem kérdés. Itt a sokan válltak, legtöbben végtelenül gyenge/önkritikát lan/sértett emberek, akiknek a szavára nem érdemes adni.

Ez a komment ami tele van helyesírási hibával, részenként értelmetlen, tele indulatokkal, hamis feltételezésekkel, nem állsz jobban mint mások.

#3 #4

Köszönöm a kommenteket!

#5

>Nem gondolnám rögtön azt, hogy hazudott erről neked.

>megígértette velem, hogy ne aggódjak amiatt hogy gyerekünk lesz

Visszanézve naiv voltam, nem is picit, hogy hallgattam rá, hogy ne védekezzünk

>Le is mondhattál volna róla....

Ilyen nem létezik, hogy lemondasz a gyerekedről.

>Vagy maradhattál volna hétvégi apuka.

Ez sem volt opció, vagy együtt maradunk vagy hazaköltözik 300x kilométerre szüleihez, de akkor nem engedte volna meg, hogy lássam a gyerekemet

>Szánalmas

Sajnálom, hogy ilyen érzelmeket vált ki a helyzetem, vagy a problémamegoldó próbálkozásom.

Nem akartam provokálni, de így érzelmekkel tele, nem tudom ügyesebben kiírni a kérdést illetve válaszolni a kommentekre.

Ha így éreztem volna, mielőtt megkérem a kezét, nem kértem volna meg.

Mióta összeházasodtunk sok hideget/meleget kapok, sok a súrlódás, de ezeket eddig mind megoldottuk. Mindketten próbálkozunk, de azt érzem, hogy a kezdeti tisztességtelenség belülről megesz. Amikor minden nyugi otthon, akkor belülről lángol fel egy-egy bántó emlék.

De ezt írtam korábban, hogy nem nagyon tudjuk megbeszélni, inkább feledésbe merül.