Szerintetek ilyenkor mi a teendő? Sokszor emiatt nem merek lépni.

17 éves vagyok, csak pár barátnőm volt, de rövid kapcsik. Most a lakhelyemtől nagyon messzire járok iskolába,egy másik városba, kollégista vagyok, csak hétvégente járok haza( 200km+). Sajnos nem a saját házunkban lakunk hanem 1 másfél szobásban. Nagybátyám lakja a kisszobát, ritkán jár csak haza. Én anyámmal vagyok kénytelen lakni a nagyszobában..eljár ő dolgozni elég sokat ugyh van szabadidőm de ha odakerül a sor hogy a koliban megismerek 1 lányt vagy a suliban és összejövünk akkor azért illik bemutatni a szüleimnek(apán nem él velünk). És ha eljön a mi városunkba egyszer a csaj, én attól parázok hogy meglátja h anyámmal lakok 1 szobába és elmegy a kedve az egésztől:S én szégyellem ezt de hát ez van. és ezért nem merek lépni. bár lehet majd vmikor megoldódnak a dolgok mert anyunak van pasija aki családi házban lakik, ha hozzáköltöznénk nemlenne ilyen probléma. lányok, ti hogy reagálnátok az ilyen szitura? egyébként vékony vagyok, jólöltözött, csak a lakhatással van a baj.