Volt már kontrollmániás barátnőtök? Állandóan szigorú szabályokat szab mindenre, meg parancsolgat. Lányok, esetleg, aki magára ismer?

Én is elég kontrollmániás vagyok sajnos. De nem rossz szándékból, csak szeretem a rendet, tisztaságot magam körül. Ha el van tervezve a nap. Szeretek szervezni, tervezni. Nem szeretem a spontán dolgokat. Inkább szeretek felkészülni a dolgokra.

Férjem inkább spontán és amíg jártuk is volt ebből konfliktus időről időre, de mégis megkérte a kezem, együtt élünk boldogok vagyunk.

Mindketten engedünk. Csak így lehet.

Férjem próbál jobban figyelni a rendre, igyekszik mindig előre szólni ha van valami pl baráti családi összejövetel hogy fel tudjak készülni lelkileg is ezekre. Szóval ő próbál jobban szervezett lenni és megbeszélni velem a dolgokat.

Én pedig próbálok lazább lenni. Ha valami hirtelen közbejön akkor gyorsan újraszervezem a dolgokat, nem veszekszem hanem megoldom a helyzetet hogy nekem is jó legyen.

Így mindkettőnknek jó. Szerintem elég jól csináljuk, de ez nyilván rengeteg energia. Szóval ehhez sok türelem kell és elszántság.

Nővérem pontosan ilyen. Mindig, mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő akarja, máskülönben jobb, ha menekül a sógorom. Még a hűtőben is mindennek megvan a helye, nehogy rossz polcra tedd, mert véged van ... így kell elképzelni a dolgot. A család már megszokta, én már nem is nagyon vitázom vele semmiről, mert a végén addig-addig emelgeti a hangját, míg mindenki ráhagyja, legyen igazad, csak ne üvöltözzél idegbetegen.

Én pont a másik véglet vagyok, így ezt nagyon nem tudom megérteni. Rendben van, hogy alkalmazkodni kell egy kapcsolatban, de az irányításmániás emberek erre képtelenek, ezért szabnak folyton szabályokat, amiket jobb ha betartasz, különben jön a balhé.

Nő vagyok, de ahogy olvastam a leírásod, úgy emelkedett a vérnyomásom szóról szóra.

Hosszabb távon ez úgy kezelhető, ha nem csak te idomulsz, hanem ő is enged. Lehet, hogy most úgy érzed, hogy jó így, mert rendszer van az életedben, de évek alatt ez a feszültség fel fog halmozódott és mindenkinek rossz lesz ha ez pl akkor történik meg amikor van már 2 gyereketek és otthagyod mert nem bírod tovább. Szerintem beszélj vele, hogy melyik az amelyikben tud engedni, hogy legyen saját akaratod, mert így lassan megfulladsz. Nem 5 éves gyerek vagy és ő nem az anyukád.

Egyszerűen nem tudom felfogni hogy egyes emberek miért maradnak ilyen emberek mellett, csak mert “szereti” őket. Lehet hogy ti szeretitek de ezek szerint ők nem hisz nem fogadnak e titeket ettől függetlenül. Hol a kompromisszum?

Ja hogy lementek papucsba, mert másképp nem lennétek együtt? Nagyon gáz.

De hogy ne csak kikeljek magamból, kétszer hagytam hogy megtegyék ugyanezt velem és már ki is dobtam.