Hogy állsz hozzá ahhoz, hogy a párod ellenkező neműekkel beszél? Kikkel ,,szabad" beszélnie? És kivel ,,tilos"

Az nem zavar, ha valami régi barátnőjével beszél alkalmanként, vagy baráti társaságban találkozik vele.

Ezen kívül semmi mást nem nézek el. Exekkel, random lányokkal se ne beszélgessen, se ne találkozgasson. Nem vagyok hülye, nyilván nem barátilag találkozik kettesben két ellenkező nemű ember. Én sem beszélgetek a párom mellett más srácokkal.

Ameddig nem az én rovásomra megy, azzal beszélget és találkozik, akivel akar. Én baromira nem akarom, hogy azért ne legyek megcsalva, mert eltiltom másoktól. Tartom annyira jónak a viszonyunkat és kapcsolatunkat, és tartom magunkat eléggé két felnőtt embernek, hogy ha valami gond van a kapcsolatunkkal, akkor ne kifelé, hanem befelé forduljunk.

Cserébe, ha van annyira ostoba, hogy megcsal, amit tuti, hogy meg fogok tudni, mert nem vagyok sem buta, sem vak, akkor nincs második esély, mehet isten hírével még aznap.

#16

“Én mindig is azt mondtam, hogy mindent szabad mindenkinek, ne korlátozzuk egymást, “

Már elnézést, de egy párkapcsolatról beszélünk, ahol két ember elkötelezi magát egymás iránt. Már hogy lenne mindent szabad? Szerintem párkapcsolatban tilos a mással flörtölgetés, a másokkal félreérthetően gyakori csetelgetés, a sunnyogás, a kettesben találkozgatás ellenkező neműekkel és így tovább. Hacsak nem nyitott kapcsolatban vagytok. Hogy miért? Nem azért, mert a másik fél megtiltja, hanem mert ha szereted és tiszteled a párodat, akkor ne érdekeljen senki más és ne is akarj félreérthető szituációkat generálni, vagy feleslegesen aggasztani a párodat. Ezzel mindenkinek tisztában kéne lennie, aki belemegy egy párkapcsolatba, ugyanis egy párkapcsolatnak vannak szabályai. Ha nem tudsz hűséges lenni, akkor maradj szingli.

Viszont! Ez nem jelenti azt, hogy a kontrollmánia, az egymás telefonjainak ellenőrizgetése meg a folytonos féltékenykedés elfogadható lenne. Akkor működik jól a kapcsolat, ha megbízunk egymásban, és ugyanakkor nem adunk okot arra, hogy ne bízzanak bennünk. Nekem ez a véleményem :)

Igen, 17, én is erre akartam kilyukadni, hogy ideális esetben igénye sincs ilyenre az embernek, aki kapcsolatban él, meg minden másban is egyetértek veled. De ha belekerülsz egy ilyen helyzetbe, már nem látod annyira feketén vagy fehéren. Gondolok itt arra, hogy kijelentjük előre, hogy azonnal szakítunk, ha ilyen van, vagy hogy “én aztán akkor sem túrok bele a másik telefonjába”. Én is kijelentettem, aztán amikor jött a szitu akkor a saját viselkedésem is meglepett. :/

Egyrészt hogy nem szakítottam, mert annyira szürke zóna volt az a beszélgetés, meg maga a helyzet, hogy az amúgy eddig jól működő, több éves kapcsolatot képtelen lettem volna kikukàzni emiatt, másrészt pedig jogom volt az igazsághoz, úgy érzem, és a sima beszélgetés, ami megelőzte amúgy a kutakodást, láthatóan nem segített, pedig úgy gondoltam, őszinték voltunk akkor.