Miért az jellemzi a mai modern kapcsolatokat, hogy rövidek és céltalanok?

Nyilván vannak kivételek, itt most nem ezekről lesz szó.

Már az ismerkedési fázis elején (pár nap, pár hét) sokan szex-el kezdenek. Holott még meg sem ismerték egymást a felek rendesen.... de utána meg jönni szokott a fájdalmas realizáció, hogy "amúgy mégsem illünk össze". Jobb esetben kölcsönös a felismerés, de rosszabb esetben meg az egyik fél mindig sérül... "Nem baj, legalább tapasztalatot gyűjtenek" Igen, de milyen áron??? Rosszabb esetben az érintett felek lelki állapotának a sérülésével.

Személyes tapasztalat: Ismertem egy fiatal csajszit aki határozott, kedves és szerethető volt, tudta mit akar. Aztán történt, hogy jött valaki az életébe és kihasználta, összetörte a szívét. Azóta a csaj nem a régi, teljesen megváltozott. Bunkó lett, már nem tudja mit akar, egyértelműen sérült, ez volt a második eset hogy összetörték a szívét. Az első után még helyretudott rázódni, de ezután már nem... Persze most is lehet, hogy csak idő kérdése, de már nem tud úgy megbízni senkiben sem mint eddig, és az is félő, hogy követni fogja ezt a "senkiben sem lehet 100%-ig megbízni" elvet az élete hátralevő részében... Ezzel kapcsolatban volt is egy beszélgetésem egy másik lánnyal, aki határozottan kijelentette, hogy ő soha senkiben, még a párjában sem bízik meg 100%-an. Viszont elegendő bizalom nélkül, feltételezhetően nem lesz egészséges a kapcsolat.

Nem érné-e meg előrelátónak lenni és alaposan megismerni a másikat, de leginkább saját magadat, mielőtt felelőtlenül egy párkapcsolatba ugortok? A kérdés költői.

Rengeteg területet lehetne még érinteni a témával kapcsolatban...