Milyen párkapcsolati mintákat ismételsz?

Én kifejezetten (számomra) negatív mintákat nem ismételek. Szerencsére elég gyorsan tanulok a hibáimból, kétszer nem követem el ugyanazt. Ha nem lennék tudatos, akkor hajlamos lennék belemászni olyan kapcsolatokba, amikben érzelmileg kihasználnak, mert szeretek támogató szerepben lenni, motiválni a másikat, kicsit egyengetni az útját. De megtanultam elég hamar felismerni azokat, akiktől nem kapnék vissza semmit, meg akik lehúznának.

Számomra semleges vagy akár pozitív mintáim vannak, amiket lehet, más negatívként élne meg.

Hát, végülis ez is tekinthető mintának, ami vagyok:

- megismerek valakit, aki tetszik, jót beszélünk, de félek megbízni benne

- ő meg hajt, hogy "Jaj, ne aggódj, rám számíthatsz"

- végül elkezdek megnyílni, kedveskedni és érezni

- "Bocs, de nem lettem szerelmes, szia" szöveg és mindig én török össze lelkileg.

Egyébként apám is eldobott magától. Már szerintem egy éve is, hogy fel sem hívott, hogy élek-e még egyáltalán. Anyám meg az olyan kutyafuttában figyelt csak, mindig rohant valahová. Egyedül a nagyszüleim szerettek igazán, de papa már meghalt, akit rajongásig imádtam. Mamát meg látogatom mindig, mert ő legalább szeret. Ha már itt tartunk baromi nehéz szeretettnek érezni magam, ha az embernek olyan anyja van, aki másokról mindig ódákat zeng, majd odaböki "te meg egy kiállhatatlan dög vagy". Egyszer azt is kívánta, hogy haljak éhen.

Tőlem idősebb, anyagilag stabil férfiakkal voltam, akik mellett majd én is motiváltabb leszek, gondoltam Én.

Mára elengedtem, inkább csak a kisebbségi komlexusom nőt mellettük.