Milyen párkapcsolati mintákat ismételsz?

Igazából nem tudom, hogy ilyesmire gondoltál-e vagy sem, de velem a következő eseménysorozat sokszor megtörtént.

Megismerek valakit. ---> Kezd alakulni közöttünk valami. ---> Nem merem kimutatni az érzéseim és nem merek teljesen őszinte lenni és megnyílni. ---> A másik fél valahogy mégis eléri, hogy ez megtörténjen idővel és kezdek szerelmes lenni. ---> Rájön, hogy mégsem kellek neki, mert megtudja, hogy milyen roncs vagyok és milyen vagyok valójában. ---> Vége lesz a kapcsolatnak már az előtt, hogy kialakult volna.

---> Ő él tovább boldogan.

---> Én, reményvesztetten zuhanok mélyebbre.

Ez velem megtörtént kb 3-4 alkalommal.

Legutóbb éppen egy olyat vágtak hozzám, hogy "Nem az a baj, ha őszinte vagy, hanem az, ha az őszinteség úgy néz ki, ahogy pl nálad kinéz. Mert a te valódi lényed keserű."

En semmilyet, de eszrevettem mar, hogy a ferjem a szulei mintajat probalja kovetni.

Eloszor nem ertettem, miert szolgal ki, vagy szeretne teljesen kiszolgalni, mintha egy fogyatekos, vagy kisgyerek, vagy kiralyno lennek.

Aztan lattam, a szuleinel ez hogy van. Apukaja egy nagyon jo, de sajnos martir ember volt. Anyukaja pedig egy butuska, onallotlan, szinte magatol a mosogep hasznalatara sem kepes, de nagyon makacs, akaratos no.

En meg akaratos vagyok, de tudnam, szeretnem magamtol csinalni. Es a parom mint papa a mamat, folyton probalna kiszolgalni mindenben. Mikozben senki nem mondana meg, hogy papucskodik onkent, mert egy nagyon hatarozott ember.

Nem tudom, hogy minta-e vagy csak pech, de olyan férjet fogtam ki, aki mellett rám marad a házimunka 90%-a. Ahogy otthon is a házimunka nagyrészét anyám végzi, bár ott félidôtôl anyám csak papíron dolgozott, a gyakorlatban háztartásbeli lett.

Nálunk viszont mindketten dolgozunk teljes állásban, a házimunka mégis nagyrészt rám szakad.

Több alkalommal megtörtént az, hogy megismertem valakit, távolságtartóbb voltam vele mert féltem, hogy sok lennék... ő próbálta leküzdeni ezt a falat, tényleg odatette magát, elérte, hogy kezdjek megnyílni... aztán ahogy megnyíltam és rájött, hogy mennyire ragaszkodó, szeretetéhes lány vagyok, szép lassan eltűnt az életemből, mert ez neki sok... :)

Párommal 3 éve vagyunk együtt és a mai napig bennem van ez az érzés, hogy sok vagyok néha és olyankor próbálok visszább venni. Sajnos tény, hogy baromi szeretet és figyelemhiányom van, kiskorom óta. Hála égnek őt ez nem zavarja, ha picit kezdek rátelepedni, finoman jelzi és teljesen igaza van. Kell a magánszféra, a "külön tér" egy jó kapcsolatban is. Hála neki, visszatértem amúgy egy rég elfeledett hobbimhoz és mikor pl. éjszakás műszakja van, tök jól elvagyok egyedül is. :) Tudom ezek apróságak hangzanak, de higyjétek el, nálam óriási dolognak számít.

22N