Az a nő, aki szeretője lesz egy nős férfinak, és végül a férfi elhagyja miatta a családját...? többi lent

29, azért, mert fiatalok voltak. A terv az volt, hogy a volt feleség is tanul majd, de mindig volt valami kifogás. Ebbe azért nem akarok belemenni, mert én nem voltam ott. Nem azt mondtam, hogy én keresek többet, hanem hogy jól keresek és van saját egzisztenciám. Mivel én is hozzá tudok tenni a közös büdzséhez hónaptól függően 350-400K-t, szerintem nem lehet azt mondani, hogy eltartana, de nyilván egy építész ennél jelentősen jobban keres. Ez van. Én pl. jelenleg is egy levelezős képzésben veszek részt és egy újabb diplomát csinálok. Simán belefér kisgyerek mellett is. A volt feleség szintén jó körülmények között élt, de nem akart tovább lépni.

A dobpergés pedig nagyon is jogos, ugyanis nem egy lestrapált lakótelepi anyukáról volt szó, akinek a napi 8-10 óra munka + házimunka mellett nem volt ereje, lehetősége tanulni. Ő azért nem képezte magát, mert nem akarta. De nyilván ez csak egy része annak, hogy miért fordult el tőle a férjem és igazából szerintem sokkal inkább az ő ügyük, mint az enyém.

Jó értem,csak tőlem a házasság is távol áll ezért kérdeztem.

Az ilyen nőket egyébként lenézem,akik megvannak a posványos állóvízben.

34

Tiszta dedó komolyan...holottt meg lehet, hogy egy ilyen szituációban senki nem hibás, csak így alakul és minden érintett kihozhatja belőle a legjobbat, de az is lehet, hogy mindenki hibás. Nem lehet tudni, mi van a háttérben, minden helyzet egyedi. Itt meg ugyanazt a 2 történetet akarják ráhúzni egy ilyen helyzetre, vagyis hogy vagy a régi feleség volt a szemét, elhanyagoó, vagy a nő aki elszerette a szegeny pasit a csúcsszuper feleségtől, köztes megoldás persze nincs, meg nyilván a férfi is csak egy áldozat...:D

Ha akkora szenvedés volt az élet az ex nő mellett, nyugodtan leléphetett volna, de megis éveket, évtizedeket húzott mellette, így

-vagy nem is volt annyira rossz

-vagy a pasi iszonyat töketlen gyenge jellem, és kapcsolatfüggő, mert csak a biztosba menekül, az egyedüllétbe nem.

Egyik sem túl kedvezö nyilván az új nőnek, de ezt el kellene fogadni hogy a másiknak van egy múltja, amiben lehet még x ideig jól is érezte magát, nem csak vrgig a jellemhibás meg ronda feleség mellett szenvedett. Egy intelligens ember tudja, hogy nem fekete-fehér dolog ez.

Na és azt észrevetted,hogy van egy ilyen "technikájuk".

Addig,ugyanis,amíg nem ismerik meg az élettársamat,még visszaköszönni se nagyon hajlandóak,legalábbis nekem.

Mikor megtudják ki a párom,hirtelen "nagy barátnőm" akar lenni és mindent tudni akar,amihez nincs köze,a magánéletemről.Tudjuk miért.

Tavaly volt egy ilyen esetem,idejött dolgozni egy egyébként magas és külsőleg tényleg bombázó típusú csaj.

4 hónap után már az én párom kellett neki,ilyeneket mondott neki,hogy ő már nem az élettársával akar együtt lenni,már unja,már másvalakit akar.NAGYON ÉRDEKES,HOGY EZT MIÉRT MONDJA AZ ÉN BARÁTOMNAK!

Én meg azt hallgattam,de minden alkalommal,hogy szakítanom kell a barátommal,mert,hogy beszél velem.Ami akkor igaz is volt,de ennek ellenére sokat segít és tudom mi miatt volt akkor állandóan ideges.

NEM VETTEM BE A NAGY AKCIÓJÁT,hogy az én érdekemben szakítsak,mert még ezt is mondta.

Aztán tényleg volt egy 5 hetes szakítás,de utána kibékültünk és a barátom újra nálam aludt minden nap.

Tudtam,hogy " nagy jóakaróm" most már undorítóan beszél rólam,mindenki mondta,most,hogy azt hitte már nem is leszünk együtt.

1 hónapon keresztül,amikor már megint újra együtt voltunk,nem tudták ezt még a párom barátai se.

Megbeszéltük,ha lemegyünk ehhez a gonosz,azt hiszi,csak ő sztár fúrógéphez,én előremegyek,a barátom meg utánam és még köszönésileg se vegyen a barátom engem észre.

Hát képzeld azon az 1 hónapon keresztül,mindenkinek újságolta,hogy az A. engem már köszönésileg se vesz észre...és olyan pofátlan volt,hogy ráadásul úgy,hogy két méterre álltam tőle,ócsárolt,hisz azt hitte nekem már annyi.

Meg ilyeneket mondott rám,hogy "ez nő,hát milyen nő ez".

Körülbelül olyan alapon,hogy én nem 178 cm,hanem csak 161cm és 47 kiló vagyok,bezzeg ő egy bombázó.

Mikor kiderült,hogy ilyen szinten égett be és még azt is elmondtam neki,hogy én találtam ki,hogy az A. még köszönésileg se vegyen észre,1 hónapig nem mert a szemünk elé kerülni.

Azóta már kitették a szűrét,mert másoktól se nagyon nyughatott.

35. szánalmasan egysíkúan gondolokozol..

nem is volt olyan rossz.... neked ilyen kapcsolataid voltak? részvétem

meglepő, de legtöbb esetben a férfiak nem azok a gerinctelen férgek és a legfőbb ok, amiért maradnak, nem a "nem is olyan rossz feleség" de még csak nem is a gyávaság. Segítek: anyagiak, hitel, gyerek, közös háttér. Nos remélem segítettem.

És aki úgy látja, hogy húú ő aztán simán ki tudna ilyen helyzetből lépni, majd képzelje el, hogy hogy jár a férfi válásnál

Lakást eladni: ugyan két fél hova megy egy lakás árából? Szóval marad az asszonynál mert nála lesz a gyerek. Így a férfi megy albérletbe, onnan fizeti a gyerektartást, és még a gyerek életének sem lesz részese napi szinten. Még egy normális kapcsolattartásnál sem, és lássuk be, sok nő fordítja a gyerekét az apja ellen.

Így ugráljon aki szerelmes lesz, és aki ezt nem látja, az nem akarja látni, csak mentegeti a sz.ros házasságát, hogy miatta marad, míg a kívülállók gyávázzák.

Lehetne egy kérdés arról hány jól működő házasságot ismersz, mert én egyet sem!

33, felmerült egy kérdés, én pedig megmagyaráztam, mire írtam a dobpergést. Ha neked ez egy szimpatikus hozzáállás az élethez, lelked rajta, különbözőek vagyunk. Nekem nem az és a férjemnek sem volt az. Mi mindketten szeretünk fejlődni, tanulni, továbblépni, már csak a gyerekünk miatt is. Aki meg a gyereke kedvéért sem képes minimálisan sem...

Nekem nem kell taposnom a volt feleséget, eleve nem is tudnám, mert nem találkozunk, nincsen közös baráti körünk és az élet egyelőre azt mutatja, hogy hogy több szempontból én vagyok a sikeresebb. Mi értelme lenni még bántani is egy tök idegen nőt, aki amit lehetett, elrontott? De ha feltesznek egy kérdést, arra elég nehéz konkrétumok nélkül válaszolni. És hidd el, nagyin visszafogtam magam.

Szerintem ha valakit elhagynak, az általában nem ok nélkül történik. Biztos vannak ápolt, talpraesett, izgalmas, sikeres anyukák/feleségek, akiket minden erényük ellenére faképnél hagytak. Na ők kb. jobban is jártak! És vannak sokan, akik nem akarják észrevenni, hogy ha a férjük összejött egy 60 kilós nővel, akkor a 90 kg nem biztos, hogy tetszik. Hogy a férj lépeget előre az életben, a nőt meg max. az érdekli, hogy este elszürcsölhesse a kis borát a maszkos énekeshez, az nem tartja fenn a szellemi érdeklődést.

És ne feledjük, vannak férfiak, akiket a nők hagynak el, rájuk ugyanezek érvényesek.

34, az én férjem 7 hónap "szeretősdi" után úgy otthagyta anyucit, mint Szent Pál az oláhokat. Hogy mire volt a 7 hónap? Először is össze kellett raknia a fejében az anyagiakat. Nem maga miatt, hanem az asszony miatt, mert kis túlzással mehetett volna a híd alá. A férjem lakása megvolt a házasságkötésük előtt, a céges bevételei a szülei irányába lettek könyvelve, nem véletlenül. De azt nem akarta, hogy a gyereke egy 50 négyzetméteres panelben nyomorogjon. És még ezt a nőt is sajnálta, amit meg tudok érteni. Az én férjem akkor is elvált volna, ha én nem vagyok. Ugyanis a válást nem én provokáltam ki, hanem a napi gyomorgörcs otthon. Ha én nem vagyok, lehet hogy még pár hónapig elszenvednek, még jobban lehúzhatta volna a férjemet a negativitásával és a lustaságával.

A "nem is olyan rossz" egyszerűen érthetetlen, ostoba leegyszerűsítés. Egy házasságban sokféle érdek és érzelem van. És ha gyerek is, akkor meg aztán tényleg bonyolult a képlet.

Én azt látom, amit itt az egyik válaszadó is írt: rengeteg a pocsék házasság és egyszerűen az anyagiak miatt maradnak együtt. A XXI. században emberek nem fogják fel, hogy sajnos a házasságok több mint fele válással végződik, ezért akármekkora is a szerelem, először saját egzisztenciát kell teremteni, utána családot alapítani. Az én stratégiám ez volt. Ha meg nem lesz válás, az mindenkinek a legjobb, a lakásomból származó bevétel már közös pénz, de ha mégis szakadnánk, lenne hová mennem, ahogyan a férjemnek is.

38- "Szerintem ha valakit elhagynak, az általában nem ok nélkül történik. Biztos vannak ápolt, talpraesett, izgalmas, sikeres anyukák/feleségek, akiket minden erényük ellenére faképnél hagytak. Na ők kb. jobban is jártak! És vannak sokan, akik nem akarják észrevenni, hogy ha a férjük összejött egy 60 kilós nővel, akkor a 90 kg nem biztos, hogy tetszik. Hogy a férj lépeget előre az életben, a nőt meg max. az érdekli, hogy este elszürcsölhesse a kis borát a maszkos énekeshez, az nem tartja fenn a szellemi érdeklődést."

Tökéletes megfogalmazás. De majd kapsz ne félj, hogy csóri a szülés után 5 évvel sem fogyott le, és a párja mert nem kívánni, milyen felszínes is. Itt minden őszinte ember le van pontozva, ha meri vállalni az ellentétes véleményét, pláne egy olyan témában, ahol a legtöbb szerencsétlen a "szemét, de ártatlan férj-büdös kurv.a-tökéletes feleség" bermuda háromszögéből nem tud kimászni.

Mindig is voltak, lesznek szeretők, amíg a világ világ. Lesznek pocsék férjek, akik a legjobb nőt sem becsülik, mert mentálisan nem felnőttek, és nem képesek érett kapcsolatra. Lesznek olyanok, akiknél egy hullámvölgy viszi félre, bár véleményem szerint ez már válóók. De lesznek, és ők lesznek túlsúlyban, ahol szimplán már nincs összetartó érzelem, csak látszatházasság, ahol mindkét fél ül a posványban. És jönni fog valaki, aki az egyik félnek megdobogtatja a szívét. És lesznek olyanok is, ahol egyszerűen idővel rájönnek, hogy bizony nem egymás igazi párjai.

Könnyű mondani, de nehéz benne lenni