Lányok, mi a célotok az indokolatlan sértődéssel, amitől a férfi elkezd bocsánatot kérni de semmi értelme?

Francokat. Ismertek olyat, hogy érzések??

Amikor sértve érzed magad, de nem bízol a másikban annyira, hogy megoszd vele, vagy épp várni akarsz, amíg lehiggadsz, vagy épp átgondolod, hogy tényleg annyira bántó e a helyzet, ahogy érzed és ilyenkor inkább nem mondasz semmit.

Ilyenkor befordulunk, elemezzük az érzéseinket, a helyzetet, és megpróbáljuk kitalálni hogyan kezeljük őket, a lehető legjobb döntést hozva. Ti is szoktatok ilyet, nem kellene annyira meglepődni azon, hogy mások is csinálnak ilyet. Ha nem érted a helyzetet az nem azért van, mert értelmetlen, hanem mert nincs annyi eszed, hogy megértsd! Ilyenkor a legjobb KÉRDEZNI(egy nyugodt pillanatban, őszintén, tehát nem hozzávágni, hogy "most mivan már?" hanem: "látom, hogy rosszul érzed magad, nem értem, mitől lehet, de ha én tettem valamit, vagy tudok segíteni, szeretném, ha elmondanád, mert érdekel!"

Ez párkapcsolati kérdés, itt már senki sem megy a friendzoneba, mert már a párja a csajnak!

Ezt akkor csináld, ha barátnőd van!

A nőnek akármi baja van egy pasi nem nez soha magába. Ez olyan erdekes.

Volt akivel a stilusa miatt (provokativ)nem akartam találkozni ezt elmondtam neki őszintén, erre hozzám vágta hogy biztos van más pasim meg r.banc vagyok és biztos azért nem akarok találkozni.

Szoval a nő okozat! A ffi a sértő fél a nő a sértett, de soha nem néznek magukba akkor se ha a nő őszinten elmondja mi van.

Mondanál egy példát az indokolatlan sértődésre? Sok esetben nem indokolatlan a sértődés, amit nemtől függetlenül a másik fél indokolatlannak tart, csak 1) ha rámondja, hogy hiszti, önmagát is becsapja azzal, hogy akkor nem kell neki bocsánatot kérnie, 2) nem is próbálja meg megérteni, hogy mi a probléma, 3) annyira negatív szinten van az EQ-ja, hogy el nem tudja képzelni, hogy valamin, amin ő nem sértődik meg, más megsértődhet. Meg nyilván van az a kategória, ami tényleg gyökér hiszti. De én többet látok a környezetemben olyat, ahol meg sem próbálja megérteni a másik a panasz okát / egyszerűen túl suttyó hozzá, már elnézést a kifejezésért, hogy lássa, mi a baj.

Pl. azt én sosem tudom megérteni, hogy sok ember, főleg férfi, miért tartja azt indokolatlan panasznak, ha a nője megkéri, hogy mondja el, hogy kb. mikorra ér haza, ha elmegy a haverokkal. Hogy ne aggódjon, ha nem ér haza időben a másik, ne túl későn hívja a rendőrséget, ha van vmi probléma. Ez nem feltétlenül a másik elszámoltatása, és lehet mondani rá, ha fingod nincs, hogy "figyi, lehet, hogy 1kor behal a buli, de az is lehet, hogy reggel 6ra érek haza", meg lehet szólni a másiknak, ha elhúzódik.

Ugyanígy pl. sok pasi azt is indokolatlan hisztinek tartja, ha egy nő megkéri, hogy ne lájkolgasson már meztelen, csöcsös, félmeztelen, k...s képeket nyilvános profillal instán, mert az kínos meg megalázó, ha a környezetük tudja, hogy együtt vannak.

Nem tudom, mi olyan g-ci nehéz bocsánatot kérni.

Ha én mondok valami tés valaki azt rossz néven veszi, akkor nem állok neki magyarázkodni meg kifogásokat gyártani hogy de én nem úgy gondoltam meg érzékeny vagy meg mit kell sértődni mittudomén. Tök mindegy, mi volt a célom, a másik embernek rosszul esett, szóval magamba nézek, legközelebb okosabban szólok és ennyi. A következmény a lényeg nem az, hogy mi volt a célom, szóval akkor bocsánatot kérek, hogy ne haragudjon, nem úgy értettem, nem akartam megbántani, sorry.

Ez ilyen pasi módi hogy "f-sztkellhisztiznifeleslegesen meg vergődni meg sértődni a viccetse értitek".

Tudjuk, nem értjük a viccet se.

Akkor viccelődjünk már arról egy kicsit, hogy mennyit keresnek egyes férfiak, meg kinek milyen kicsi a farka és nézzük meg, ti mennyire értitek a viccet lol.

Azért én megnéznék egy példát az indokolatlan sértődésre.

Sokszor egyáltalán nem indokolatlan. A második válaszadóhoz csatlakozom: van, hogy először magamban szeretném rendezni az érzéseimet, és csak utána beszélni róluk másnak.

Nem leszek álszent : zavarna.

De az évek alatt megtanultam azt is, hogy ha ennek hangot adok és hisztizek, azzal csak rontok az egész helyzeten. Nem szabad azért korlátoznom őt, mert vannak félelmeim. Tök mindegy miért, legyen az önértékelési-gond, vagy múltbéli sérelem. Olyan emberrel vagyok együtt, akiben megbízom, hisz erre épül minden. Ha pedig megbízom benne, akkor jogtalan lenne ilyenen problémáznom.

Nem szeretem én se, ha mondjuk megy a kollégáival sörözni (mikor még lehetett ugyebár...), mert vegyesen vannak fiúk lányok és bizony van ott nem egy-kettő gyönyörű, dekoratív lány is. Nem utálom őket, csak tudom, hogy nálam milliószor szebbek, van azért szemem. De ez az én titkos önértékelési gondom, amin dolgozok már, és eszemben sincs ezt kivetíteni rá. Sosem adott okot féltékenységre, vállal nyíltan mindenhol, élőben és a közösségi oldalakon is, megbízható, mindig mondja, hogy kikkel/hova/meddig stb.

Hidd el, sokkal de sokkal erősebb az a kapcsolat, ahol az egyik fél elmegy szórakozni és várja otthon a mosolygós párja, aki megkérdezi majd tőle, hogy milyen volt, hogy érezte magát, mint az a kapcsolat, ahol már gyomorgörccsel veti fel a témát is, hogy menne valahova...

Ezen szerintem évek munkája változtatni, nekem is két kapcsolatom is belefulladt a féltékenykedésbe / korlátozásba, de sosem késő változni. A mostani páromnál azt érzem, hogy vele szeretném leélni az életem és ehhez megkell tanulni teret adni egymásnak, hisz nem vagyunk összenőve.

Nehéz, baromi nehéz. Ami nekem segít az ilyen helyzetekben az az, hogy én is kitalálok programot arra az estére. Átmegyek a legjobb barátnőmhöz borozni, meglátogatom anyukámat, vagy ha fáradt vagyok, akkor otthon maradok, hajatmosok, körmöt festek és sorozatot nézek. Pikk-pakk elrepül az a pár óra, a lényeg az, hogy kösd le magad és ne kattogj olyanon, ami lehet, hogy soha nem történik meg. :)

22N

Jujj, bocsi, #9es válaszoló vagyok, ezt másik kérdéshez akartam válaszolni :D Csak megnyitottam pár kérdést egymás mellé ablakokba, és nem is figyeltem, hogy mit hova kommentelek.

Na de akkor már válaszolok erre is:

A sértődés szerintem játszmázás, ami soha nem vezet sehová. Ha a férfi (vagy nő, tök mindegy) elnézést kér, és látom rajta, hogy az ŐSZINTE (tehát nem ilyen, hogy "jaj de neharagudjál má"), akkor onnantól kezdve megtett mindent, amit lehet és túl lehet lépni. Persze ez nem mindenre igaz, megcsalásnál pl szarnak pofon a bocsánatkérés, de ha csak sima veszekedésről van szó, ott az elnézést kérés pontot tesz a végére.

Az indokolatlan sértődés az legtöbbször figyelemhiány, elvárás, hogy kvázi könyörögjél amíg neki jól esik és ennek semmi értelme.

Minden problémát KOMMUNIKÁCIÓVAL lehet megoldani, tehát nem duzzogással, hanem beszéléssel. Elmondani őszintén, hogy kit mi bánt, miért bánt a dolog. Az a kapcsolat, ahol ilyen alapvető dolgok nem működnek, az nem lesz hosszútávú. Senki nem viseli el évekig, hogy az egyik duzzog, a másik meg aztse tudja mit csinált.