Keveset nyújtok a kapcsolatban mint férfi?

Akkor mindketten ugyanazt értitek hogy nem kielégito a kapcsolat. Nem épultök benne egyuttes erővel hanem mindketten azt erzitek a másik csak lehuz(akár mentalisan akár anyagilag stb)

Egymást oltjátok ki.

Talán két élősködő tipus találkozott es egyik sem tudja hogyan kell előre haladni fejlodni.

Szia!

Én nőként írok. Utálom, ha valaki anyagias, a nők zöme az. De azért az elég gáz, ha együtt élek valakivel és nőként mindent nekem kell megteremteni.

A Te esetedben pedig számomra egyértelmű, hogy a gyerek miatt eltartásra vár, apát akar neki, te ebbe a képbe kevés leszel neki. Lépj tovább!

32/ N

Én teljesen megértem, hogy nagyon rosszul érzed ebben magadat, hiszen kiszolgaltatott vagy valamilyen szinten. Szerintem nejed nincs közöd az ő gyerekehez, nem várhatja el, hogy te legyél az apja.

Másfelől aazt kell, hogy mondjam, hogy egy párkapcsolathoz bizony szükség van megfelelő jövedelemnek, ami összhangban van az igényekkel. És ez mindkét félre vonatkozik. Az én (ex)párom 5x annyit keres, mint én, de nem egy adakozó típus, nem számíthatok arra, hogy hajlandó lenne "eltartani" és igazából én sem vagyok az, aki ezt hagyná. De az a baj, hogy ő egy olyan eletszinvonalon él, ami nekem esélytelen, nem tudok partner lenni, mert nincs meg az anyagi hátterem, hofy vele járjak a lovas klubba, meg síelni, külföldre lovas táborozni, meg 3 hétig utazgatni a Balti országokban stb. ő pedig nem fizetné ki az én részemet. Igazából csak a kajavasarlasban, meg abban, hogy néha beulnjunk. valahova (nem karantenos időben), meg elmenni a Balatonra egy-egy hétvégere nyarankent mint egyenrangú partner, az azt jelenti, hogy semmi nem marad, amiből gazdálkodni tudnék. Néha veszek egy-egy ruhadarabot magamnak, de azt is learazva, ami eredeti áron is töredéke csupán annak, amilyen ruhákat ő engedhet meg magának, de ennyi.

És sajnos nem is veszi észre magát, amikor szóvá teszi, hogy ő fizette az utóbbi vásárlást, holott azelőtt meg én fizettem. Lassan mi is így jutottumk el odáig, hogy én már magamban eldontottem, hogy ennnek vége, amit ő még nem akar tudomásulvenni.

A lényeg, hogy én nagyon meg fogom gondolni, hogy ezután kivel kezdjek, mert nem ér ez annyit, hogy mindig egy senkiházi éhenkorasznak érezzem magamat, holott én is rendesen dolgozok és eltartom magamat.

A neten sok anyagot találni erről az esetről. Az alfahímnek szül egy kölyköt, de az lelép, ezért megelégszik egy béta providerrel is, aki soha nem lesz első a nő számára. Az így befogott férfi nem fegyelmezheti a gyereket, nevelésbe nem szólhat bele, mondván “nem te vagy az apja, ne szólj bele”, de anyagiakkal jó ha beszàll.

Anyagi támogatást nyújtasz, és ennyi.

Ha érzelmileg, anyagilag, lakhatásilag kötődsz, akkor nehéz lesz a szétválás, pedig az fog kelleni ide, ha teljesértékű megbecsülést akarsz, nem pedig csak egy fejőstehén akarsz lenni.