Facebook kirakat? Mindenki színészkedik?

11-hú ez jó, amit írtál.

Kb. az jutott eszembe, mikor le akarnak beszélni valamiről (új állás, lakás, pár stb) hogy az se lesz jobb, maradj a seggeden. Pont ezt érzem, hogy a saját élete egy nyomor, és így keres önigazolást, mert neked se legyen jobb. és akkor elhiteti magával, hogy úgy jó az élete, ahogy van.

Szóval ha sok likeot kapok egy csöpögős szerelmes képre, akkor én szerelmes is vagyok :)

Értem, de még most sem erre céloztam. Nem arra, hogy miért nem osztja meg valaki a bánatát is, hanem, hogy mire jó kifelé vetíteni.

Csak, hogy érthetőbb legyen: én bánatos vagyok, akkor lehúzom a rolót, nem is posztolok, max néha egy-egy dolgot, akár vicces, akár nem, hangulattól függő (kép, video ilyenek)

DE! nem kezdem el magamat fotózni és vigyorogni egy fa előtt, hogy milyen jó is volt a mai nap, ha egyszer az a nap szar.

Nem fotózom le a párom, hogy ő életem szerelme és töltöm fel, miközben már ezer éve másfelé vagyok gondolatban.

Mintha feltölteném a szénné égett tortámat egy tonna tejszínhabbal a tetején, hogy nézzétek milyen szépet alkottam csak, hogy jöjjenek a likeok én meg elhiggyem hogy belülről nem is egy rakás szar.

Szóval visszatérve, igen nekem furcsa, hogy az illető nem is keres mást, megoldást, vagy változtat, csak ÚGY TESZ mintha jó volna.

Éés megosztja az ezredik vidám képét, miközben este sírva alszik el.

16: "Mutogatja a feleség hogy mennyire csodás a férje."

és nem csodás? :D