Miért van az egy párkapcsolatban, hogy míg az egyik fél úgy érzi, hogy elhidegültek/eltávolodtak egymástól a párjával, addig a másik fél úgy érzi, hogy jól megvannak, és nincsen semmi gond közöttük?

Az elhidegülőnek teher az ha a másikkal ezeken kéne vetyengeni hogy nyujtson többet. Az egy más érzelmi állapot már. Pont az elhidegülés miatt ambicio sincs javitani rajta.

Ez olyan ha pl en nem szeretek vki en tuti biztos nem azon fogok dolgozni körömszakadtával hogy megszeressem amikor nem szeretem nem akarom söt:D

Velünk sajnos ilyen volt.

Nem azonosak az igények, ennyi.

Én folyamatosan képzem, fejlesztem magam. Szeretek tanulni, a természetbe járni, alkotni. Nem kell egyből nagy dolgokra gondolni, egy szalonnasütést, sétát is nagyon tudok élvezni. Persze szeretek együtt fetrengeni és szexelni is, de nem kizárólag erre vágyom.

Ezzel szemben ő imádott fetrengeni, TV-t nézni, valamint a szex volt a minden. De úgy a minden, hogy ha véletlenül visszautasítottam, vagy ordibált velem, vagy bűntudatot keltett, ezért megtettem neki. Még akkor is, ha nem akartam.

Amikor először szakítani akartam, nem is értette, mi a problémám.