Van értelme próbálkozni, hogy segítsen a férjem? Neked sikerült elérned, hogy közösen végezzétek a házimunkát, gyereknevelést, ilyen előzmények után?

Nekunk nem ment. En is remenykedtem, hazat is vettunk (en onerommel) de azt is leszarta. Folyamatban van a valas.

En astam a kertet, kapaltam, ultettem, haztartast vezettem mellette dolgoztam. Koszonom, eleg volt. Nem hasznalt a szep szo sem. Eletem szerelme volt, eskuszom. Gyereket akartunk vallalni, de utolag orulok, hogy nem jott ossze. Majd talan eljon annak is az ideje valakivel, akivel EGYUTT elek es nem MELLETTE.

Fokozatosság, türelem, következetesség. Ez a lényege, és akkor bármi sikerülhet.

Olyan nincs, hogy már megszokta, és mostmár örökre ez van.. 50 évesen is leszoknak az emberek súlyos szokásokról, akkor ilyen "apróság" mint a házimunka, miért lenne gond..

Férjem ugyanilyen típus (volt) mindig anyukája csinált mindent, utána kollégiumban, albérletben egyáltalán nem érdekelte a kosz, nem főzött magára soha.. mikor összeköltöztünk nekem félállásom volt aztán jöttek a gyerekek.. minden házimunkát én csináltam.

Aztán 2.5 éve visszamentem dolgozni, és ez volt egy nagy változás mert pár hét alatt rájöttem h a helyzet tarthatatlan..

Először beszéltem vele többször órákat, nyugodt hangnemben. Teljesen megértő volt látszólag, írtunk közösen listát, felosztottuk a dolgokat, de aztán, amikor tényleg kellett volna a megbeszélt dolgokat csinálnia, akkor valahogy elfelejtődött.. meg valahogy mindig veszekedés lett belőle..

Úgyhogy más taktikát választottam. Mindig csak egy apró lépés, egy új feladat. Először CSAK a mosogatás. Fontos a következetesség, h soha ne fordulhasson elő, h "bocsi elfelejtettem" vagy "most fáradt vagyok, majd holnap". Igen, néha utált érte, hogy hisztizem. Két hónap alatt megszokássá vált. Kaja után leszedi az asztalt és reflexszerűen megy mosogatni. Ő is utálja már ha felgyűlnek az edények, mert többet kell akkor, így meg csak 5 perc munka. Na ha ez megvolt, akkor jöhetett mindig egy új feladat. Felmosás, porszívózás. Ez is, miután megszokássá vált, már nem hagyta szanaszét a zokniját, mert tudta h úgyis neki kell elpakolnia. Ruhateregetés, szortirozás. Erre meg rájött, hogy szereti csinálni. Ezután jött még a neheze. Főzés, heti 1 nap. Ehhez kellett némi segítség azért. Pár hónap múlva, főzés heti 2 nap. Most felváltva főzünk.

Ezzel a módszerrel eljutottunk oda, hogy kb több házimunkát végez mint én. Ha tippelnem kéne, olyan 60-40% arányban. Ami egy hihetetlen dolognak tűnik, onnan ahonnan indultunk. Pedig nem kellett hozzá semmi csak türelem.

Szóval ezt javaslom neked is hogy legyél türelmes és egy kicsit következetesebb. Simán összejöhet és egy fárasztó nap végén te is néha ledőlhetsz a kanapéra úgyhogy hajrá.

Így jártál, kellett neked alkalmi cselédet játszani.

Az más kérdés, hogy én eleve nem szülnék olyannak, aki "segít" a gyerek körül, mikor az a sajátja is.