Mit tegyek, ha a párom szerint egészségügyileg roggyant vagyok, és folyamatosan zsarol?

Tudni kell rólam, hogy kb. 12 éves korom óta hipochonder vagyok, és 22 éves korom óta kifejezetten be tudok pánikolni, ha vannak kisebb testi tüneteim. Viszont, édesanyám rengeteget segített nekem ebben, sokszor ő húzott vissza a valóságba, ha pár napos köhögés miatt a tüdőembóliától rettegtem éppen, és szerencsére sikerült eltanulnom az attitűdjét, ezért, ha rámjön a pánik, le tudom már nyugtatni magam.

Viszont, a párom, amióta összeköltöztünk, nem hagy békén, régebben minden oké volt.

Néha van olyan, hogy ha nem pihentem eleget, felugrik a pulzusom, megijedek, rosszul érzem magam, de 15-30 perc alatt le tudom magam nyugtatni. Régebben már látott kardiológus (meg millió másik szakorvos) és semmi bajom. A párom viszont már kiabált velem, hogy ez nem normális, és gyűlöli, hogy kardio edzéseket (is)végzek, erőltetem magam, amíg nem látott rendesen orvos, nem készült terheléses EKG, stb.

A peteérésem környékén néha szokott fájni a hasam, ami néha pisiléssel is összefügg, amióta az eszemet tudom, ez van, és járok évente rendesen a nőgyógyászhoz, mindig van UH és rákszűrés és soha nem találtak semmit, de a párom igénytelennek nevez, hogy ennyivel megelégszem, mert simán lehet endometriózis, és akkor majd a makacskodásom miatt nem lehet gyerekünk, blabla, vagy a másik, hogy a vesémmel van valami baj, mert a peteérés miatt nem kéne vizelési gondjaim legyenek, és majd nézhetek, amikor ki kell venni az egyik vesémet.

Havonta 1-2x szokott kisebb hasmenésem lenni (pl. ha hirtelen eszem erős kávé után, vagy csípős kaját eszem), szerinte felelőtlenség, ha nem megyek el tükrözésre, meg szerinte nem kellene glutént és tejterméket fogyasztanom.

Folyamatosan azt mondja, hogy aggódik miattam, szerinte munkaképtelen lennék, ha nem lenne home office, ki kellene vizsgáltatnom magam, még a feminizmust is idekeveri, hogy anyukám ahelyett, hogy magamért való felelősségre tanítana, inkább tagadásra és beképzelt makacskodásra oktat, és ez a modern feminizmus műve.

Ha meg szerinte tényleg csak szorongás, hipochondria a bajom, akkor ezt be kell bizonyítani, és el kell mennem pszichiátriára, és szednem az antidepresszánst, különben egyre rosszabb lesz, és 40 éves koromra már le leszek százalékolva.

Nekem elegem van már ezekből, én rendesen dolgozom, sportolok, és 28 éves koromra már van önismeretem, kordában tudom tartani magam, és boldog lennék már végre, ha hagyná.

Van bármi ötletetek, hogy miért csinálja ezt?

Először aggodalomra gondoltam, de a stílus, amiben megnyilvánul, nagyon nem arra utal, hogy szeretetből aggódna, kifejezetten gyűlölködő, rosszindulatú, olyan, mintha szinte élvezné, ha tényleg beteg lennék és mondhatná, hogy ő megmondta.

Folyamatosan zsarol, hogy ha nem megyek el ilyen meg olyan vizsgálatra vagy nem szedek dilibogyót, akkor vagy szakít, vagy nem vállal velem gyereket, nem utazik el velem sehová.

99%, hogy szakítani fogok, csak gondoltam, meghallgatok előtte pár kívülálló véleményt.