A feleségem érzelmileg csalt. Én is őt, 2 orán keresztül chaten egy másik nővel... Szerintetek lehet még normális életünk egy családként (én nem kételkedem benne, de érdekelne a véleményetek)?

Sziasztok!

A feleségemmel nagyon megromlott a viszonyunk.

Mindketten középkorúak vagyunk. Rengeteg stressz övezett minket körbe az utóbbi időben. Sok volt a probléma a vállalkozásunkal is ami már már depressziós állapotot okozott nálam. Ő otthon neveli a két gyermekünket. Sajnos besokallt. Nem igazán törődtem vele eleget. Rengeteget dolgoztam. Hoztam haza a sok stresszt amit nem mondtam el neki. Nem beszéltem a bajaimról. Közben neki állt flörtölni velem egy lány. Bevallom jól esett. A feleségemmel nagyon gyér a szexuális életünk. Ez a másik nő egy chat beszélgetés alkalmával nagyon feldobott. De részemről le is zártam annyival. Teltek a hónapok. Egyre jobban lettem. A feleségemen is láttam, hogy a frissen vásárolt házunk körül hogy rendezkedik. Még nem költöztünk oda. De nagyon vártuk. Vártuk...

November közepén sírva mondta,hogy nem szeret már. És hogy öngyilkosságra is gondolt. Életemben nem éreztem ilyet. Össze törtem a legféltettebb kincsen. Nagyon szeretem. Nehezen mutattam ki neki az utóbbi időben. Miután meg volt a nagy beszélgetés, próbáltam közeledni de teljesen bezárkózott. Totál elengedett. Semmi nem hatotta meg. Kapálóztam mint egy majom a banán után. Idiótán viselkedtem. Aztán lenyugodtam és erőt vettem, mondtam neki hogy sajnálom és írtam neki egy szerelmes verset. Be akartam bizonyítani, hogy én vagyok a férfi akire vágyik. Éreztem kicsit hogy más felé kacsintgat. De azt mondta hogy tuti nem. Gyanakodtam sokáig. Hosszú hetek örlődése és gombóccal a torkomban kellett lefeküdnöm a másik szobába. Teljesen kiszolgáltatva. Nem bírtam tovább. Rá kérdeztem többször, hogy van e valaki aki tetszik neki,vagy esetleg félre lépett e. Arra gondoltam hogy ha öngyilkosságot akart megkísérelni, akkor valamit tett. Mert nem olyan típus. 16 év... 16 év menni látszik a levesbe és nem tehetek érte semmit. Rengeteget sírtam. A gyerekeimre gondolok, hogy hogyan telhetnek el napok, hogy nem minden percben együtt vagyunk. Nem minden nap együtt fekszünk le és nem minden nap simogathatom őket. Nagyon mély szeretet van a gyerekeimmel köztünk.

Aztán egyik beszélgetés és vita Közben elárulta nagyon nagyon nehezen, már már hazugság bizonyítékokat találtam ki, hogy igen van aki iránt érez valamit pár hónapja de nem tudja mi az. Nem akarta elárulni de nevén neveztem. Csak a hevesebb sírásból tudtam hogy jól tippelek. Azt mondja nem szerelem de nem is csak érdeklődés. Találkoztak de nem volt semmi. (Tudom hogy nem mert 16 év alatt minden rezgését ismerem, nem alázna meg). Másnapra szinte elengedte a fickót,aki egyébként a család egyik jó barátja. Olyan környezetben él ami a feleségem gyerekkori egyik nagy álma. Arra tudok gondolni, hogy ez valószínűleg egy illúzió amibe menekülne előlem. Hagytam...

Aztán néha ki jött belőlem. És elmentem a vásárolt házba 1,5 napra kicsit hagyni hogy kiforrja ő is magát és én is. Rettenetes volt. Nem aludtam semmit csak agyaltam. Cseten beszélgettünk de úgy beszélt mint aki elválni készül, pedig mondtam neki hogy szeretnék neki levegőt hagyni. Egyébként nagyon féltékeny típus vagyok. Korábban szét mentünk már 1 évre és csaltuk egymással folyamatosan az aktuális párjainkat, szám szerint 2-2 volt.

Most már lecsitult kicsit. De nem nyílik. Eltelt egy hónap a vallomás óta de nem nyílik meg. Széoen elvagyunk de sokszor semmibe vesz. Kínoz. Direkt nem úgy válaszol. Azt mondja neki mindegy hogy mi lesz. Fel van készülve. És pár nap múlva mennek a gyerekekkel és a barátnőjével oda ahoz a palihoz. Elmondása szerint szeret ott lenni és megnyugszik, amúgy is kiváncsi rá hogy érez-e valamit oda felé.

Bocsi a kesze kusza fogalmazásért de nem vagyok egy író típus, főleg ebben a helyzetben.

Volt már veletek ilyen?