Össze vagyok zavarodva. Mindenkinek igaza van kicsit, de már kezdek belefáradni, viszont nem akarom feladni sem. Ti mit javasoltok, mint kívülálló?

4 éve vagyunk együtt a párommal. Lassan másfél éve össze költözünk. Ő költözött hozzám, 400 km-e, mert én a gyerekeim miatt nem akartam költözni. Nem tudtam mit hoz a jövő, hogy tartós lesz-e a kapcsolatunk, ezért nem akartam ki tenni a gyerekeket egy költözésnek, iskolaváltásnak stb. Ezért ő jött. A jó fizető állását ott hagyta. Azóta nem dolgozik. Egyszerűen nem találunk neki munkát. Millió helyre beadtuk az önéletrajzot, még csak válaszra se méltatnak. A covid miatt (is) nagyon nehéz helyzetbe kerültünk anyagilag. Szerencsére az én melóm megmaradt, jól keresek, viszont ahhoz, hogy el tudjam tartani a családot, fel kellett vegyek hitelt. A lakás hitel mellett ezt is nyögöm most. Nehezen, de el vagyunk a pénzéből. Neki lett egy munkahelye 2-3 hónapja, de csak heti 2-3 alkalommal. Az nem sok pénz. Rá megy a tankolásra meg a napi kaja (napi 7000-et kap).

Amiben lakunk az az én házam, de nem érzi magáénak, hiába felújítottuk, bútor csere, bele szólása volt mindenbe. Viszont alig segít itthon valamit. Igazából sokáig egyedül voltam a két gyerekkel és úgy érzem, jobban boldogultam. Már kezd sok lenni ez az egész anyagi dolog. Sose voltam anyagias. De nem bírok eltartani egy egész családot és még a rezsi, kocsim, hitelek.

A családba már basztatnak, hogy ez nekem nem jó, meg egyedül jobban haladok. Viszont szeretjük egymást. Kitartok mellette és ő is mellettem. Vele szeretnék megöregedni. Nem láttam sokáig más opciót, csak vele éljen le az életem. Igazuk van, hogy többet kellenne anyagilag segítenie. De a páromnak is igaza van abban, hogy egyszerűen nem tud semerre lépni. Ez egy patt helyzet. Én meg a kellős közepébe vagyok ennek az egésznek. Neki jár még havi rokkantnyugdíj (fizikai munkát nem is vállalhat) 160ezer körül. Abbol fizeti abgytartást, benzint. Havi kétszer utazik 400 km-ert a gyerekhez + vissza. Van egy háza ott. Fizetni kell azután is a fizetnivalót... Tehát abból a pénzből "én nem látok sose semmit". A ház eladása nem opció, nem is akarom, hogy eladja.

Szóval nagyon szeretem, de olyan feszültség van bennem emiatt, hogy már be beszélem magamnak, hogy lehet tényleg kihasznál? Pedig nem ilyen ember. Sokat sír emiatt, hogy nincs pénze. Gyógyszereket szed a betegségei miatt, az is havi 40-50 ezer.

Viszont nem akarom magamtól meg a gyerkeimtől megvonni a dolgokat. Bár nem élünk nagy lábon. Több mint egy évig "eltartottam" szó nélkül, mert úgy vagyok vele, hogy egy kapcsolatban alap az ilyen. De már most annyira húzódik a dolog, hogy mondtam neki, menjen vissza. Mert nem haladunk együtt. Nem akarom, hogy szét menjünk, mert nagyon fájna a hiánya. Ha elutazik hétvégére a gyerekhez is óránként beszélünk, mert hiányzunk egymásnak.

Meddig lehet ezt bírni? Vagy mit csináljak, hogy mashogy lássam a dolgokat.

Teljes tanácstalanság :(

:(