Én egyetemista akarok lenni, a párom meg már felnőtt életet akar. Kinek van igaza?

"Felnőtt" párkapcsolatok.

Ne haragudj, de ez se nem felnőtt, se nem párkapcsolat.

Nekem egy párkapcsolat ott kezdődik, hogy kölcsönösen tiszteljük és támogatjuk egymást. Ahol az egyik fél a másik céljai ellen van, az nem párkapcsolat. Akkor sem, ha együtt laknak, és néha dugnak.

A legéretlenebb baromságnak tartom az olyan "kapcsolatokat", amiket azért szakítanak meg, mert az egyik fél egyetemre megy, vagy épp végez az egyetemmel.

Csak mellékesen: a nap 24 órából áll. Ebből ő 8 órát a munkahelyén van, te meg 8 órát (kb) az egyetemen. Marad a napból 16 óra. Oké, utazást, egyéb elfoglaltságokat leszámítva mondjuk 14. Abból 8-at alszotok, marad 6 óra, amit naponta együtt tölthettek. Ha neked ez kevés egy párkapcsolat fenntartásához, vagy leküzdhetetlen akadályt jelent, hogy nem mozogtok egész nap azonos körökben, akkor neked semmilyen párkapcsolat nem való, ugyanis két dolgozó ember is hasonló helyzettel szembesül, hiszen attól, hogy mindketten dolgoznak, a munkahelyük még valószínűleg más.

Az meg, hogy egy szakesten múljon egy kapcsolat... ne haragudj, de ez még a tini kategóriában is gáz.

"A szakest az valóban belsős rendezvény, nem is jelentkezhet rá az, aki nem az adott kar hallgatója. Legalábbis nálunk!"

Akkor ez alapján a kérdező kizárólag azonos szakra járó emberrel tudna párkapcsolatot elképzelni?

Nevetséges.

Ha nem egyeznek a jövőbeli terveitek akkor hagyd ott.

Ő pótolható, de az egyetemről nem érdemes lemondani ha tényleg tovább szeretnél tanulni. Befektetni a jövődbe tanulmányok által sokkal fontosabb, mint egy korlátozó párkapcsolat.

Ha fiatal vagy és megteheted, inkább nappalira menj. Ezerszer többet tanulsz mint levelezőn.