Távolodtatok már el olyan barátnőktől akik most kezdik a babaprojektet vagy akik nem küzdenek/vagy nem küzdöttek soha meddőséggel?

A legjobb barátnőm is lombikkal tudott terhes lenni (az 5. Vagy 6. Lombik sikerult), mig ok próbálkoztak nagyba, én varandos lettem. Addig nem kereste a társaságom mig o sem lett várandós.

Utána újra irt.

Megértem, rosszul esik az embernek akaratán kívül is. Amelyik barátnőd ez nem fogja fel, nem is barát.

Én nem kértem számon, hagytam, hadd oldódjon fel. Azóta megint úgy beszelünk mint régen, csak volt egy kis szünet.

Igazából rengetegen vannak így, mint te. Én is azt vettem észre,hogy elkezdett utálni vagy irigykedni rám a sógornőm, mert nekünk hamarabb lett gyerekünk mint nekik... Pedig ők akkor még házasok sem voltak, mégcsak nem is próbálkoztak.

Egyébként nem akarnak neked ők rosszat... Lehet felvágásnak veszed,hogy nekik hamarabb összejött a baba, de nem biztos hogy ők azt rossz szándékkal mondják!

Idegesít én megértem, de előbb-utóbb mindenkit elűzöl így magadtól. Végülis a te döntésed.

Egyébként meg mi is akarunk második gyereket, nem tudom hogy összejön-e majd vagy sem. Én megjegyzésben azért hozzáfűzném, hogy életem egyik legnehezebb időszaka a terhesség volt és a kislányommal eltöltött első év. Annak ellenére,hogy nagyon szeretem a gyerekem,és bármikor meghalnék érte, nagyon sok mindent megváltoztatott az életemben, amiket nehezen fogadtam el. Az hogy gyereke van vagy lesz az embernek, nem feltétlenül csak öröm és boldogság... Nagyon nehéz anyának lenni!

Ja, egy barátnőm akivel egyszerre kezdtünk el próbálkozni, nemrég szült, én meg, hát, még semmi. Örültem neki, de egy ponton nem bírtam már tovább cérnával, két dolog miatt. Egyrészt osztotta a kéretlen tanácsokat csupa butaságot, pld.:

- "jaj csak engedd el" - nem görcsölök rá minden idegszálammal de foglalkoztat, hát hogy a fenébe ne foglalkoztatna, egyébként ő full ideg volt mikor elkezdtek próbálkozni, majdnem szakított a pasijával

- "végig meleg zoknikat hordtam, ez is tuti segített" - ja, talán mert télen csináltátok?? :D

Másrészt legapróbb kis dolgokon is kiverte a hisztit, hogy ő biztos striás lesz, mit fog csinálni, meg hogy a vele szemben ülő nem hordta jól a maszkot(?) és ebbe ő bele fog halni(???).

A kertkaput az tette be hogy a kapcsolatuk is nehézkés volt, mint utóbb kiderült, zsarolással indult a babaprojekt ("vagy lesz gyerek vagy elhagylak"), aztán apuka bár elvette őt, de alig van otthon, látványosan menekül a dolog elől mindenféle kifogásokkal, és emiatt is sokat panaszkodott, de olyan igazi hormonfűtött módon, egyik nap ő a legcsodásabb férfi, másik nap meg egy utolsó szemétláda.

Szóval ja, betelt nálam a pohár, pláne mert mi komolyan mindent megteszünk, és mégse jön. Pedig letojnám én a striákat, letojnám hogy x ideig a gyerekről szól majd minden, mert tudom hogy nehéz, de nem lehet nehezebb, mint a meddőséggel, állandó csalódással küzdeni.

Majd ha terhes leszek én is, akkor lehet újra beszélünk, vagy nem, mert olyan fura döntéseket hozott meg az életében mostanában, amivel nem tudok azonosulni. Ez van, majd lesznek másik barátok....

Én magam építem le azokat, akik terhesek lesznek.

Onnantól kezdve nem lehet velük értelmesen beszélni, csak a terhesproblémák, aztán hogy a gyerek mekkorát fingott, böfögött és jaj de cuki. Hát, nem az. És a másikat kb meg sem hallgatják, de te hallgasd végig Marcika első hőmérőzését, meg ilyen marhaságokat.

Na, neee, erre nekem nincs szükségem.