Ha álmomban örültem egy másik férfival való találkozásnak, akkor az azt jelenti, hogy titokban erre vágyom?

Volt anno egy srác, aki nagyon tetszett nekem. Az benne a legfurább, hogy tulajdonképpen nem is ismerem, csak badoon láttam meg, aztán elkezdtem követni egy facebook oldalát, rákerestem interneten, találtam vele pár interjút stb (nem celeb csak egy mezei pilóta ..:D ) és hát reméltem , hogy egyszer valahogy megismerhetem.

Ezt el is értem egy idő után és belikolt badoon majd egyik este elkezdtünk beszélgetni, viszont a beszélgetés nagyon furcsa volt..nem igazán volt közvetlen, kicsit olyan volt mintha nem érne rá válaszolgatni, tehát olyan szakaszosan beszéltünk és valahogy abba is maradt az egész.

Én vártam, hogy ő kezdeményezzen, de aztán nem történt semmi, majd utána összejöttem a mostani párommal, akivel elég harmonikus a kapcsolatunk, viszont amióta babát tervezünk , azóta folyton bizonytalan vagyok a kapcsolatunkban.

Nagyon nagyon furán hangzik, de észrevettem, hogy mindig van bennem egy félelem is , hogy úristen mi van ha most tényleg összejön a baba és akkor végleg összekötöm magam vele...na mármost nem is nagyon akar összejönni ez a gyermek és hát ugye én sem leszek fiatalabb , viszont már arra is gondoltam, hogy mi van ha ennek az egésznek talán egy lelki akadálya van, hogy nem jön össze több mint egy éve.

Ez az álom meg most teljesen összezavart...Álmomban találkoztam ezzel a sráccal és teljesen oda voltam érte és rossz érzés volt, de tudtam hogy én meg akarom ismerni és ezzel végleg véget vetni a bizonytalanságomnak , hiszen akkor kiderülne, hogy ezzel a sráccal valóban összeillünk vagy csak egy illúzió az egész.

Nem értem magam...miért ez a nagy bizonytalanság bennem?

Vagy ez normális ilyenkor gyermekvállalás előtt?

A párommal nagyon jól megvagyunk, de úgy érzem hogy ő is egy nagy gyerek.

Vannak dolgok ami miatt nehezen tudom elképzelni őt az apaszerepben.

(pl.:nem akar jogsit, nekem kell megcsinálni, mivel már nagyon zavaró , hogy felnőtt emberek vagyunk és mégis a család cipel minket mindenhova, mint az ovisokat..így nyaralgatni sem tudnunk nagyon elmenni, mert mindenhova buszhoz, buszmegállóhoz vagyunk kötve és ezért sokszor el sem indulunk sehova.

A házban ha valami szerelni való van, nem nagyon tudja/akarja megcsinálni, kicsit olyan nemtörődöm, ráérős..

Én imádom a természetet, szeretek kirándulni, sokszor érzem , hogy elvágyódnék falura, vissza a természetbe és ezt a természet iránti szeretetet szeretném majd később a gyermekeimnek is átadni, mivel engem is anno rengeteget vittek a szüleim az erdőbe, csónakázni stb stb ő a párom viszont csakis kizárólag városban lakna.

Az anyukája még mindig úgy rángatja, ahogy akarja és nem mindig mer kiállni magáért ez is elég idegesítő, bár rendben van, mondjuk ezt valahol megértem, hiszen csak kerüli a konfliktust.

Ami még nagyon zavaró számomra, hogy napi szinten füvezik.

Igaz keveset, de erről úgy érzem, hogy soha sem fog tudni lemondani, ami egyre bosszantóbb és kétségbeejtőbb számomra.

Ezeket leszámítva viszont harmonikus a kapcsolatunk, nem veszekszünk, elvagyunk...jó a természete, nyugodt, ő is szeret velem lenni és igényli a társaságom no meg hát tudom, hogy nagyon szeret és én is őt, csak egyszerűen mégis folyton bizonytalan vagyok.

Volt már valaki hasonlóm helyzetben?

Mit tettetek?

Tulajdonképpen ez a bizonytalanság a babaprojekt kezdete óta van bennem.

Lehet, hogy csak félek a felelősségtől és nem is a kapcsolatunkkal van bajom?

Rossz ez az állandó bizonytalanságérzet, főleg hogy ő soha nem bizonytalan velem kapcsolatban...