Hányszor igazolódott be utólag, hogy jobb egyenesnek lenni, mint játszmázni?

1, Nagyon sokszor;

2, Nem, sajnos nem.

Mindig. Igen.

(Már ha egy egészséges ember véleménye számít.)

Én mikor összejöttem 0 tapasztalattal a mostani párommal 18 évesen, akkor rettenetes személyiségem volt. Hisztiztem, játszmáztam, kontrollálni akartam, féltékenykedtem, mindennel bajom volt. Ha épp nem volt semmi gond, akkor csináltam egyet a semmiből. Soha nem tudtunk normálisan megbeszélni semmit, mert inkább nyomtam a durcit, meg a "mi a gond? semmi" játszmát, hátha kitalálja szerencsétlen gondolatolvasással.

Utólag visszagondolva eszméletlen, hogy 2 évig ezt ő elviselte.

2 év után kezdett felszállni a rózsaszín köd és jelezte, hogy nem boldog velem. Elmondta tök őszintén, hogy fél bármit is mondani, állandóan megfelelési kényszere van mellettem és egy papucs lett. Itt válaszút elé állított, hogy vagy szétmegyünk, vagy változok. Minden hibám ellenére szerettem őt, mindennél jobban, a mai napig így van ez. Tehát elmentem pszichológushoz és elkezdtem rengeteget olvasni a témában, podcasteket hallgatni, beszélni a gondjaimról barátoknak. Szerintem nagyjából fél év volt, mire eljutottam oda, hogy beismertem a hibáimat, elfogadtam őket, hogy ezek nem normálisak és elindultam a változás irányába.

Most vagyunk 4. éve együtt, fél éve összeköltöztünk. Jól vagyunk. Jobban mint a rózsaszín köd alatt. Nem veszekszünk, ha bármi gondunk van akkor már leülünk és higgadtan átbeszéljük, kompromisszumra törekedve.

Milliószor jobban érzem magam, mert végre saját magamat se stresszelem az állandó elégedetlenségemmel.

Sajnos nálam ez otthonról hozott mintakép volt, apukám kiskoromba lelépett és anyukám nevelt fel, aki a tipikus birtokló hárpia típus kapcsolatban, nem véletlenül cserélődtek a pótapák 2-3 évente egész gyerekkoromban.

Szóval rövidre fogva a játszmázás felesleges és kilehet "nőni" ezt. Sokkal jobb az élet, ha egyenes vagy magaddal és másokkal is.

22L