Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kudarcba fullad a 20 éves házasság? Normális az, hogy trágár beceneveket adnak egymásnak a házastársak?
A szüleimről van szó, én 19 éves vagyok, nincs testvérem.
Az utóbbi időkben nagyon sokat veszekednek (1,5 éve) és egyre többet hallom a szokatlan becenevüket is. (Apám úgy hívja anyámat, hogy pin@ vagy pin@luk, anya pedig úgy apát, hogy kanegér vagy kukacos.)
És ezt mind a család előtt mondván. Összevesznek leginkább azon, hogy most anyám elvesztette az állását (kb. 6 hete), ezért apa lustának és semmirekellőnek nevezi. Részben igaz anyámra, de már betegesen kiosztja többször is és minden áldott alkalommal apám fejéhez vágja, hogy ő neki kétszer több a keresete, mint anyámnak volt.
Tény, hogy anyám mostanában elhanyagolja a környezetét és saját magát is (kb. 10 kg-ot hízott a depresszió miatt), de ez nem mentség, hogy apa rontson még jobban anya helyzetén. Apám nemhogy segítene neki, inkább hátráltatja a javulását illetően.
Az elsődleges probléma a pénz, mert anyám vásárolt eddig a saját fizetéséből, apámból meg egy gyufányi pénzt sem lehet kicsikarni, de most muszáj, mert ínséges idők jönnek. Tavaly (amikor elkezdődött ez a veszekedés) anyám megtalálta apám félretett pénzét, ami itthon volt, 10 000 eurót és 2 millió Ft-ot. Anyámnak azt hazudta, hogy nincs pénze, ezért nem tud adni. Megtalálta és meglovasított belőle 3000 eurót. Innentől kezdődött a veszekedés.
Rossz nézni ahogy marják egymást, semmi közös program, nem is beszélnek semmit. Apám pedig munkamániás, nem tud elszakadni a munkahelyéről, élvezettel túlórázik reggel nyolctól este hét óráig.
Nincs hobbijuk, vagy közös tervek, életcélok, csak úgy elvannak szabadidejükben otthon a számítógép előtt.
Többször azt érzem, hogy ők a kamaszok, nem én.
Reménytelen az, hogy újra minden a régi kerékvágásba kerüljön?
Az en szüleim elváltak.Ma már felnőtt fejjel azt tudom tanácsolni,hogy ne vádaskodj,és ne legyél részrehajló.
Biztosan sokat tudsz,de nem tudsz eleget.Mivel nem látsz bele a gondolataikba.
Kár lenne itt most egyiket,másikat elhordani mindennek,ezért en ilyet nem teszek.És ajánlom az ideírogató okostojásoknak is,hogy ne osszák az eszt fotelből,ismeretlenül egy rövid ismertetes után,ami valójában 20 évet ölel fel!!
Valamikor a szüleid szerették egymást,ezt ne feledd!!Sajnos az élet ilyen.Ettől még neked a lehető legjobbat kell majd kihoznod magadból.Józanabb pillanatokban próbáld meg csillapítani a veszekedeseket,amennyire tőled tellik.Sajnos azonban a legtöbbet ők maguk tudnának tenni,ha egyáltalán van meg visszaút!Rajtad nem fog múlni semmi.Nem tudod egybetartani őket,ha nem akarják ők maguk.Ha pedig kényszerből vannak együtt,az mégrosszabb.
Ha annyira nehéz értelmezni ,akkor segítek:Arra vonatkozott az "észosztás",hogy jellemzően odaálni egyik fél oldalára,és pocskondiázni a másikat.Habár ezt le is írtam.
Nyilván egyeseknek teljesen feleslegesen,mint látom.
Szerencsére nem neked kell a megküzdened mondanivalóval!!
"Józanabb pillanatokban próbáld meg csillapítani a veszekedeseket,amennyire tőled tellik."
Na, ez az egyik legkártékonyabb dolog, amit gyermekvédelemben el lehet sütni! Az utódok amúgy is hajlamosak magukra venni a szülők terheit és próbálják megmenteni az életüket/házasságukat, erre még Te is erre biztatod! Pedig ez az az út, amivel a legjobban elszúrhatják a saját életüket.
Kérdező, nem mentheted meg őket, ne hivatkozz arra, hogy 20 éves házasság és hasonló "romantikus" érvek. Ide nem egy-két év alatt jut el egy pár, jóval régebb óta zajlik az eltávolodás. A felnőttek problémáit azonban csak a felnőttek oldhatják meg. És ez akkor is igaz lesz, amikor ők a hetvenes éveikben lesznek. Egyszerűen gyerek pozícióból nem tudunk hatni felfelé, csak szülőként a gyerek irányába. Rengeteg pszichológiai csapdahelyzet van abban, ha megpróbáljuk fordítva. Eleve nem is láthatod át az ok-okozatokat, ezt még szakembereknek is sok idő felderíteni. Nyilván anyád se véletlenül lett depressziós. Ezt kezelteti egyáltalán vagy pszichoterápiás munka nélkül várja a sültgalambot?
Itt ők tehetnek egyedül valamit, amit Te tehetsz (és tenned kell), az az hogy magadat véded a hatásuktól és megpróbálsz kívül maradni. Annyit megpróbálhatsz, hogy az érzéseidről beszélsz nekik, hogy mennyire rosszul esik neked hogy nem érzed köztük a szeretetet meg hogy ilyen méltatlanul szólnak egymáshoz, hogy számodra szörnyű hallani, hogy trágár szavakkal illetik egymást. Tehát maradj az érzéseidnél, hátha az eljut a tudatukig, hogy Neked ártanak. Megkérdezheted, hogy nem tudnának-e segítséget kérni, párterápiára menni, aminek egyébként az is lehet az eredménye, hogy erőt nyernek a váláshoz, de ez csak jó, mindkettőnek, ha visszatalálnak önmagukhoz - akár válás útján. Két mentálisan egészséges, de különélő szülő sokkal jobb, mint két lelkibeteg együtt, akik csak egyre mélyebbre rántják egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!