Miért van ez? Nekem van ilyen zavarodott gondolkodásom?

A barátommal 3 éve vagyunk együtt.Az első komoly kapcsolatom és én is neki.19 éves vagyok,Ő 24.Az elején minden szép és jó volt.Ez megváltozott,nagyon sokat civakodunk,veszekszünk és folyton oltjuk egymást.Én ezt nem szeretném...Szeretem őt és azt mondja ő is engem.Ez idáig oké...ő is mindig mondja,hogy ne veszekedjünk.Ez is oké.Akkor én változtatok,már lassan szó szerint kinyalom a s*ét és ő nem hajlandó semmit tenni a kapcsolatért.Aztán újra feldühödök és úgy vagyok,hogy én mi a fenének teperek amikor ő a kisujját sem mozdítja.Aztán minden elölről.Annyiszor leültünk már beszélgetni,hogy jó oké akkor mindketten változtatunk.De egyszerűen nem megy.Néha úgy érzem,hogy jobb nekem egyedül de néha meg a szívem szakad meg érte.Párszor már szakítottunk de a leghosszabb külön lét az egy nap volt.Nem bírtam nélküle.És félek nem is bírnám.Mert szeretem őt nagyon.De van,hogy elgondolkodok,hogy jobb nekünk egymás nélkül,mindenki a maga útján.De csak elgondolkodok rajta és azt nem szeretném,hogy tényleg így legyen.Elegem van a sok marakodásból,azt szeretném,hogy imádjuk egymást és minden perc csodálatos legyen.Mint az elején (tudom már nem lesz olyan) mert annyira szépek voltunk együtt.És minden megvolt a kapcsolatunkba...romantika,megértés,törődés,szerelem...stb

Kár,hogy ez lett belőle.Én vele szeretnék lenni életem végéig (ha olyan lenne mint régen)Mit tegyek?Mi a helyes út?Hogyan tegyem helyre ezt az egészet?