Annak, hogy szinte majdnem minden kapcsolatban a férfi keres jobban, annak az az oka, hogy a nők nem szeretik, ha a férfi kevesebbet keres náluk, vagy az, hogy a nőknek kevesebb fizetést szoktak adni?

Én óvónő vagyok, párom magánvállalkozóknak. Mikor összejöttünk középiskolás voltam, ő meg 3 helyen dolgozott, hogy fenn tartsa magát. Ha szerinted 7es kívülről jól meghatározható (pénzügyi) okból vagyok a párommal, akkor miért jöttem vele össze eredetileg, mikor jóformán a túlélésért küzdött.

Én pl tudtam, hogy az óvónői fizetés nevetséges. De egyrészt, ennél kevés gyerek barátabb munkarend van, biztosan lesz hova visszamennem szülés után dolgozni, azt csinálom amit szeretek és közben rengeteg tapasztalatot gyűjtök, amit anyaként feltudok majd használni. Igen mindezt elég gyenge fizetésért, de a mester diplomámmal "felszerelkezve" ha úgy döntök munkát váltok, elég jó fizetést fogok kapni, bárhol máshol. Emellett külföldön keresett szakma, vállalhatok munka mellett bébiszitterkedést, vagy egyéb másodállást, ha minden kötél szakad. A két meglévő diplomám mellé további, nem szakmámba vágó képesítést is tervezek megszerezni és, ha valaki nem sajnálja az idejét, a pedagógus minősítési rendszerben lehet mester pedagógus, illetve a minősítési eljárásban is részt vehet akár tanácsadóként, akár delegáltként, amiért szintén plusz pénz jár. Még így se lesz a jelen állás szerint egy jól kereső mérnök, vagy informatikus szintjén, de bőven fölé lehet menni annak, amit az átlag pedagógus megkeres. Úgy gondolom tisztán racionálisan nézve se állok rosszul. Mindemellett, kielégít és örömmel tölt el a munkám.

Ami viszont kíváncsivá tett, mi az ami szerinted jogosan alul értékelt munka?

Mert bár nem kell diploma a takarításhoz pl., ha nem lenne aki megcsinálja póruljárnánk. Szerintem soha nem a munkát kéne értékelni, hanem azt aki végzi. Egy ügyes, gyors takarítónő szerintem hatalmas kincs. Ahogy egy ápoló, dajka, vagy egy kedves eladó is. Tehát melyik munka van jogosan alul értékelve?

12, én nő vagyok, de azért gondolj bele, én gyógyszerész vagyok. Ha kell, ki tudok takarítani egy lakást vagy egy egész irodát is, a takarítónő be tud állni a pult mögé és ki tudja szolgálni a betegeket, figyelembe véve minden érzékenységüket stb?

Az első diplomám gyógypedagógia, van összehasonlítási alapom a gyógyszerész karral, ég és föld a kettő között a nehézségbeli különbség. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy gyógypedagógus nem hasznos. De azért ha kivonnánk pl. az orvosokat a társadalomból, kicsit nagyobb lenne a hiátus, mintha kivonnánk a gyógypedagógusokat. nem mindent lehet megmagyarázni közhelyekkel, de óvónői karrieredhez gratulálok :D

Hogy a kérdésre is válaszoljak: én pl. többet keresek (nem sokkal, havi 40.50 ezer forinttal) mint a férjem. És akkor mi van? Van két közös gyerekünk, baromira nem ez számít, hiszen mindketten értük dolgozunk. A kérdésből is süt a sértettség.

*Én óvónő vagyok, párom magánvállalkozó.

*Ha szerinted.... a túlélésért küzdött?

Elnézést, nem olvastam át mielőtt elküldtem. Itt-ott még vannak vessző hibák, de ez a kettő nagyon javításért kiáltott.

Az EU-ban a bérből, fizetésből élők körében a férfiak 16%-al keresnek többet. A legnagyobb a különbség Észtországban (26%), a legkisebb különbség Luxemburgban és Olaszországban (5,5% mindkét országban).

Szóval van különbség, de közel sem akkora, mint amit itt a GYk-án naponta emlegettek a gazdag férfiak és az éhenhaló nők témakörében.

13 egyetértek azzal, hogy orvosok nélkül kihalnánk, ahogy a gyógyszerészek is igen fontos elemei az egészségügynek, ahogy a jól felkészült, lelkiismeretes diplomásápolók is. Ahogy ácsok, bádogosok és más építkezéshez kapcsolódó szakmák nélkül is igen hamar bajban lennénk. De ilyen alapon az ügyvéd se egy hasznos munka, hiszen ügyvéd nélkül is jól ellennénk, pedig az megbecsült és bizonyos szinten már jól fizetett szakma. De ilyen alapon beteghordó se kéne, hiszen bárki becipeli a beteget ha muszáj, nem kéne sírásó, hiszen mindenki fogott már ásót a kezébe, nem kéne védőnő, hiszen az anyák és bába asszonyok is elmondhatnák, megtaníthatnák az újdonsült anyukának amit kell.

Valóban sértett vagyok, bár ez nem feléd irányul. Egyszerűen zavar, hogy társadalmilag elfogadott, hogy bizonyos szakmák mindennemű tisztelet és megbecsülés nélkül működnek. Szomorú, hogy soha nem fogok annyit érni, mint egy tanár, pedig én is tanítom, fejlesztem, segítem a gyereket, sokszor a szülők hanyagságát orvosolva. Azét a szülőét aki majdnem kétségbeesve kérdezi mit kezdjen ő otthon a téliszünetben a gyerekével. Azét, aki szerint csak egy óvónő vagyok. Aki otthon nem tud mit kezdeni azzal a gyerekkel akit minden nap én igyekszem kordában tartani és fejleszteni, további 20 gyerek mellett. De neki az az egy is sok. És ez egy kiragadott példa, mert sok szülő nagyon toleráns, segítőkész és szívesen van a csemetéjével. De mégis időről időre találkozik az ember a másik oldallal, aki szerint ez nem munka.

Persze, bárki játszhat gyerekőrzőset és úgy látom ebbe az irányba terelik szépen lassan az óvodát. Hiszen sokak szerint (és ez most nem neked szól személy szerint) ennyiből áll a nap, mert ennyit látnak az óvodai munkából. És pont ennyire is vagyunk megbecsülve.

Mondom mindezt úgy, hogy imádom amit csinálok, csak mindig kicsit lelomboz, mikor egy szakma "jogosan van lenézve, alulfizetve és úgy általában véve alul értékelve".

Ha holnaptól nem lenne óvoda, igen sokan meglepődnének. Ahogy azt is megnézném, mikor az orvos a munkaideje végeztével kitakarítja a rendelőt, kórházat, vagy a jól menő ügyvéd felkapja a porszívót és végig szalad vele az irodáján, vagy akár a teljes irodaházon.

Mindenki által elvégezhető munkák, amiket napi szinten el is végez mindenki otthon, de mégis nagyban nehezítené a mindennapokat, ha nem lennének a lenézett munkakörökben dolgozók.

De mostmár befejezem. Elnézést, hogy eltereltem a témát az eredeti kérdésről.