Hogyan mondanátok el a párotoknak hogy nem lehet gyereketek?

Azért azt ne vedd olyan biztosra, hogy akar gyereket! Az én párom is azt mondta a kapcsolat elején, hogy akar, amire én is rávágtam, hogy szeretnék. Pár hónap után derült ki, hogy igazából egyikőnk sem akar soha, csak muszáj volt az elején hazudni, mert ez az elvárás. Lehet, hogy a te pasid is csak elvárásból mondta, hogy szeretne, mert a nők 90%-a szeretne, nem akart elüldözni a nemmel. Nálunk is ez volt a helyzet. Ha igazából nem annyira vágyik a gyerekre, csak a beetetés része volt, akkor simán éltek tovább, ahogy eddig. Ha meg ezért szakít, akkor meg megmarad neked a férfiak 60%-a, aki meg nem akar gyereket, csak általában női nyomásra mennek bele, persze utána nincs köszönet benne, mert sosem foglalkoznak a gyerekkel.

20. Vagyok, nekem azért sokkoló lenne, ha most mondanád el, és nem közölted volna már az elején. Tehát nekem még a legelején mondanod kellett volna előre, hogy tiszta lapokkal játssz. És akkor én pl ha belédhabarodok, ha levettél a lábamról, ha lenyűgöztél, ha elvarázsoltál, kinézeteddel, személyiségeddel , kisugárzásoddal; akkor én tehát élnék veled; és fogadnék veled örökbe gyereket. De szóval tehát itt voltak páran, akik azt írták, hogy amikor komolyra fordul; akkor kell elmondani; hát szerintem meg az első pár randi valamelyikén, mondjuk az első 4 randi valamelyikén; de inkább az első három, hogy ne hitegessük a másikat, ne keltsünk benne hiú ábrándokat; hogy neki majd lesz saját gyereke, ha veled marad. Tehát minél gyorsabban kéne pótolni ezt a mulasztást, hogy már együtt vagytok három hónapja, és még nem mondtad el; tehát én nem értek egyet azzal, aki azt mondja, hogy amikor komolyra fordul a dolog, akkor kell ezt elmondani. Szerintem már rögtön az elején lenne etikus. Első 3 randi, de legkésőbb a negyedik randin; a legeslegkésőbb; ha az első háromban nem sikerült elmondani, tudtára hozni a másiknak. Szóval szerintem alapvetően már a 4. randin is késő egy ilyen dolgot elmondani; de az még belefér. De az ötödik randitól, vagy még később halogatva meg már aztán végképp elkéstél vele; tehát minél gyorsabban, minél hamarabb szánd rá magad; hogy ezt közöld; hogy ezt a mulasztást pótold. Tehát szerintem már nagyon késésben vagy; nem tarthatod tovább már abban a hitben, hogy lesz majd saját gyereke, vérszerinti, ha veled marad; ha pl tehát semmi esély rá. Tehát ez őt nem fogja sokkolni szerintem maga a hír; hanem pl az fogja sokkolni, hogy mennyi ideig hallgattál róla, és hogy voltál képes 3 hónapig eltitkolni, titokban tartani előle egy ilyen információt. Tehát maga az idő lesz a sokkoló; hogy miért nem közölted hamarabb. Tehát az, hogy nem lehet gyereked, az elfogadható; de az , hogy nem közölted ezt a legelején, szerintem az a durvább, az lesz neki a sokkolóbb. Hogy hogy "hitegethetted". Vagy nemtom, szóba került-e már ez a téma; de ha tudatosan elhallgattad előle, akkor ilyen esetben, helyzetben szerintem ez is hitegetés. Ha abban a hitben meghagyod őt, hogy lehet gyereke, ha veled marad; közben meg nem is. Tehát szerintem ez is hitegetés, egyenlő vele. Ja és tehát én ezt nagyon rossz néven venném, hogy lehet,hogy ki is raknálak, de enm azért, mert nem lehet gyereked, hanem mert ennyi ideig eltitkoltad; hogy ennyit nem számítottam, ennyit nem értem neked; ennyire nem tiszteltél, hogy ezt megoszd velem. Tehát ha te ezt tudtad, de 'én' nem; akkor semmibe vetted azt, hogy én pl nagyon számítok veled közösen saját gyerekre; és tehát semmibe vettél, semmibe nézted az érzéseimet; és teljesen figyelmen kívül hagytaĐ; mintha az nem számítana. Tehát nekem az esne nagyon rosszul. Hogy ennyire nem számítottam neked; nem mondtad el az elején. Ha pl tehát én lennék a másik fél, és az elején elmondtad volna, akkor tudomásul veszem; akkor együtt maradhattunk volna; de így én már nem tudnék annyira bízni benned; meg ha te nem értékelsz engem annyira, mint amennyire én értékeltelek téged; tehát pl az alapvető tisztelet nincsen meg a te irányodból, akkor én emiatt szakítanék. Most tök mindegy, hogy miért nem mondtad el, hogy féltél, hogy pl elhagylak (ki akartál sajátítani azzal, hogy te tudsz valamit, amit "én" nem, kicsit megvezetni, birtokolni) Vagy pedig önbizalomhiány, vagy pedig nem tudok,hogyan fejezd ki szavakkal , pontosan mely szavakat használd; szóval tehát ez tök mindegy; nem értem neked annyit, hogy elmondd, ergó nem szeretsz, nem tisztelsz annyira; akkor én mit akarnék tőled? Egyébként makogva is simán el lehet mondani; nem kell ilyen nagy íves monológokat tartani; hanem csak egyszerűen csak kimondod, hogy "Nem lehet gyerekem". Ettől te nem vagy kevesebb, mint ember. Tehát makogva is ki lehet nyöszögni valahogy. És akkor megkérdezi , miért nem; és akkor elmondod, hogy tini korodban volt valami baleset, amitől megsérültél ezeken az érzékeny területeken, és már nem tudni meggyógyulni. Vagy most már csak elegendő lehet szerintem az is, hogy megmutatod neki a kérdést; mert nekünk pl le tudtad írni ügyesen; tehát akkor ez jó, tehát akkor te kábé érzed, hogy ez nem helyes, hogy nem is sejti, de tudták kívül abban a hitben van tartva, hogy lesz veled gyereke; de szóval ja, mutasd meg neki. Meg én még szerintem bocsánatot is kérnék tőle. Még az is lehet, hogy ő azt mondja, hogy megbocsát, hogy ennyi ideig eltitkoltad előle.

#25-ös 25 éves, három hónapja járnak, szerintem még időben van az elmeséléssel. 25 évesen azért kevés kapcsolat indul úgy, hogy hány gyereket szeretnél, rengeteg próbálkozás van, kipuhatolása annak, hogy a másik egyáltalán együtt szeretne-e maradni stb. Biztos nem könnyű annak sem, akinek ilyet bejelent a párja, de emiatt halálra sértődni is fölösleges.

(20.és25.vagyokmegin) Én is voltam 25 éves, most 28 vagyok, és ha 3 évvel ezelőtt láttam volna ezt a kérdést; akkoris ugyanígy gondoltam volna. :S Szerintem lehet akkor, hogy pl picit éretlen is a kérdező (nem bántásból és bocsi); de nem baj, attól még lehet szerethető, értékes , jószívű, jóember. Szóval tehát én eleve úgy indulnék neki, hogy csakis komoly szándékokkal, tehát egész életre keresnék párt, és magamhoz hasonló habitusú, stílusú, jellemű embert keresnék; és valamennyit már első ránézésre le lehet szűrni a másikról. Hogy olyan-e/mennyire olyan, mint én. [Ja és amúgy,ha olyan, mint én , akkor elfogad, szeret.] Tehát és ha én eleve komoly szándékokkal indítok, tehát nem csak valami kis kalandot keresnék; akkor közölném is rögtön az elején; hogy saját gyerek nemnagyon lesz. Hogy ezt ugorjuk; és később már ne legyenek félreértések belőle. Akivel komolyra tervezek, azelőtt egy ilyen horderejűt szerintem elmondanék ismerkedésnél; hogy tudja, mire számítson, "ne áruljak zsákbamacskát." De tehát mindent nem kell elmondani elsőre; de ez pl egy olyan dolog, ami szerintem fontos annyira, hogy első 3 randi alatt elhangozzon. Tehát ha eleve én is komolyat keresek. Én is elvárnám, hogy a másik ezt még az elején közölje,hogy ő se "áruljon zsákbamacskát.", ha ilyen helyzet van, ilyen helyzet fennáll. Tehát én ezt elvárnám magamtól is,a másiktól is.

Nekem a házassági szándék, gyerek téma mindig az első 3 randin elhangzott, olyannal nem foglalkoztam a továbbiakban, aki se házasodni, se gyereket nem akar, mert én akarok, így nem közösek a célok és elengedtem azokat. Azóta már lett férjem és jön az első babánk is.

Már réges régen el kellett volna mondanod neki..

Rég el kellett volna mondanod, sírás ide vagy oda. Elég gyerekes, hogy amiatt nem mondod el, mert zokognál.