Szerelem,vagy csak megszokás ?

Párommal 8 éve vagyunk párkapcsolatban, azóta együtt is élünk.

Az első pár évben minden jól ment, vágytunk egymásra, közös programok,tervek. Aztán teltek az évek és semmi. Átalakult egy megszokássá.

6 év után, nő létemre kezdtem felhozni az eljegyzés, esküvő témát. Lánykérés végül megtörtént. De azóta semmi. Sem a szervezést illetően, sem a közös jövővel kapcsolatban semmi.

Párom (30/F) egy jó lelkű, tisztességes ember, aki szeret engem, a mai napig kimutatja, viszont mintha mégsem lennék boldog mellette.

Benne ragadtunk egy mókuskerékben. Dolgozunk, haza jövünk, eszünk, tv, alvás és kezdődik előröl. Úgy érzem részemről elmúlt a szerelem, nem vonzódom hozzá testileg, de képtelen vagyok őt megbántani, nem tudom elmondani neki, ahoz túlságosan szeretem. Nem tudnék fájdalmat okozni neki. Szeretem, mint embert,de már nem úgy, mint amikor egy nő vágyik egy férfira.

Szerelem? Vagy csak a megszokás,kényelem miatt nem merek lépni?

Már egy ideje ezen gondolkozom, belülről felemészt, képtelen vagyok (helyes) döntést hozni.

Ez csak egy átmeneti hullámvölgy? Vagy X-idő után minden kapcsolat megszokás lesz?

Ezek a kérdések, már egy éve foglalkoztatnak, de nem jutok előrébb.

(Az még hozzá tartozik, pár hónapja megismertem valakit, aki rettentően vonz. "Izgalmassá" teszi a szürke hétköznapokat mikor vele telefonálok. Tudom nem helyes, párommal szemben sem korrekt. De eljátszottam a gondolattal....

Mi van ha rossz döntést hozok? Ha feláldozok egy 8 éves kapcsolatot, egy fellángolás miatt? Vagy lehet az "új férfi" az igazi? - és ha évek után az is elmúlik? Képtelen lennék az "új férfival" boldog lenni, úgy, hogya jelenlegi páromnak fájdalmat okozok.)

Mikor arra gondolok, megérdemelné az igazi szerelmet, társat aki megbecsüli - akkor eszembejut, hogy nem tudom elképzelni mást pusziljon, másnak fogja meg a kezét aki nem én vagyok.

Köszönöm ha elolvastad, és tanácsoddal segíteni próbálsz.

29/N