Kettős életmód, melyik-melyik? Hogyan tovább?

Egy kissé bonyolult kapcsolatban vagyok már 1 éve..

Engem úgy ismert meg a lány,hogy tudta azt hogy előtte milyen voltam, szerettem bulizni,csajozni, flörtölgetni stb.. ahogy és amit a férfiak általában szoktak csinálni.

Ismerkedésünk alatt nagyjából minden oké volt köztünk, és mihelyst összejöttünk folyamatosan csak a féltékenykedés megy, idegesíti őt azt is ha csak a telefont nyomom unalmamban, egyből már mindig arra gondol hogy én biztos valakivel írogatok, vagy a képeit nézem valakinek...

Volt egy nagyon jó barátnőm akivel barátok voltunk.. sokáig miatta volt vita,aztán ebből az lett a vége.. hogy be kellett vele fejeznem a barátságomat mert különben szakít velem...

Aztán onnantól fogva természetesen persze,ugyanúgy voltak féltékenykedések stb.. de jogtalanul.. olyan emberekre volt féltékeny akihez semmi közöm nem volt.. de mind ezek ellenére is türelmem végtelen volt,és nem hagytam el mert szerettem/szeretem..

De most.. a helyzet változott.. kinézett magának egy lányt akire most egy jó ideje féltékeny rá,és az a lány meg én.. kicsit több lett mint beszélgetés,napi szinten beszélgetünk és akarjuk egymást.. vagyis legalábbis ő szeretne velem lenni, nálam most nagyon megborult minden, az érzéseim nem tiszták.. úgyhogy most jelenleg olyan helyzetben/állapotban vagyok hogy fogalmam sincs mit tegyek.......

Ő most jogosan féltékeny,ezt aláírom.. de az égvilágon semmit nem tud rólunk.. csak azért féltékeny mert mindig megvolt köztünk ez a kedves köszöngetések oda vissza... és őt ez zavarta.. ennyi igazából.

Még néha voltak integetések,és tényleg ennyi.

De őt pl. zavarta az is ha néha barátokkal szerettem volna lenni, egy kicsit iszogatni meg ilyenek.. de úgy nem enged el soha h ő ne jöjjön... nem tiltom meg h ne jöjjön,de istenem szerintem ilyen mindenkinek jár hogy egy kicsit kikapcsolódjon a barátaival együtt, nem? és nem minden hétvégéről beszélek,hanem pl havi 1x.. nagyon max szükség esetén 2x... semmi több..

Nagyon sokat vitázunk szinte majdnem minden miatt.. idegeim tönkremennek már tőle.. de akkor mégis miért van az,h nem tudom lezárni vele a kapcsolatot? Minden nagy vitánál,összeveszésünk után nem tudom elengedni, hogy tessék menj amerre látsz,ülj fel a buszra aztán menj haza vagy bármi... mert megsajnálom....

Nem tudom egyszerűen mitévő legyek, mert a másikkal mindig kedves vagyok meg minden,és ő is egyszerűen olyan csodálatos kívül-belül, igazi érett nő... tudom h vele szép és boldog lenne az életem..

Csak itt van a jelenlegi akit állandóan... folyton megsajnálom.....

Nem segítséget kérek, h melyik mellett döntsek.. csak egyszerűen segítsetek hogy miért van bennem ez a hülye érzés? miért vagyok ilyen döntésképtelen?

Próbáltam szakítani,de egyszerűen vagy nem enged el.. vagy megsajnálom és ott maradok vele továbbra is... Nem tudom hogy így hogy lehetnék boldog.. Azt meg nem mondhatom h nem szeretem,mert ez azért nem igaz.. csak kivagyok már a sok hülyeségei/vitái miatt.. és hiába kértem többször is h változtasson ezen.. nem tud. Soha nem fog megváltozni...

Kicsit hosszúra sikerült... :/