Ha lecsendesedik a kezdeti tűz, miért leszek boldogtalan?

40+, elvileg érett, értelmes nő vagyok. Életem során eddig mindig azzal szenvedtem, hogy mikor a kapcsolataimban, házasságomban 1-2-3 év után alább hagyott a szenvedély, elkezdtem azt érezni, hogy nem vagyok szeretve, és boldogtalanság lett úrrá rajtam. Minden partnerem azt mondja ilyenkor, hogy nem értenek, hiszen ők szeretnek, én pedig problémát generálok. Tudom, nem vagyunk egyformák mi nők és a férfiak, de nekem nagyon nehéz nem magamból kiindulni, és egy szenvedélyes típus vagyok, akinek fontos a rendszeres szex, az összebújás, a testi érintések. Ha szeretem a másikat, akkor ezekre nekem rendszeresen szükségem van. Nem az állandó együttlétre, nem a folytonos figyelemre. Legyenek külön programok, ne korlátozzuk vagy birtokoljuk egymást. De ha velem van, hozzá bújhassak, igényelje hogy simogassam, szexeljünk minimum heti egyszer-kétszer.... Nem vagyok elhízva, elég formás vagyok, testileg vonzó adottságokkal, kedves vagyok, figyelmes, önálló...., az exeim mindig azt mondták, ritka az olyan klassz nő, mint én. Mégis én azzal nem tudok mit kezdeni, ha napokig úgy létezünk egymás mellett, mint a testvérek. Hiányzik, hogy szenvedéllyel csókoljanak, hogy érezze, a másik kíván, hogy a karjaiba von.. De egy idő után ezek mindig elmúltak. És én boldogtalan lettem. Mit csinálok rosszul? van egyáltalán olyan férfi, aki ugyanerre vágyik, csak én még nem találtam meg a hozzám illőt? Vagy a mesében élek? :(