Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másnak is a férfi párja ennyire túldramatizál mindent?
Példa, hogy mire gondolok: betanulási időszaka volt munkahelyen, jött márciusban a járvány, home officeba rakták a 2. hónapjában és rögtön írta nekem az üzenetet, hogy kész ennyi volt, kifogják rúgni, alig tanulta még meg a dolgokat és most egyedül lesz és hibázni fog stb.
Vagy pl főz valamit, nem figyel a húsra és az odakap és ott is mondja hogy jó, ő többet nem fog főzni, mindenben béna stb.
Elég idegesítő, mert nekem ez hisztinek érződik. Amúgy tart 1-2 óráig aztán elnézést kér. Ő 24 éves.
válasza:
válasza: válasza:Nana, kicsit kifordítjátok, ő egyáltalán nem ilyen.
Nála kevés türelmesebb embert ismerek, munka-magánéletben egyaránt birkatürelmű. Alkalmazkodni is nagyon tud, rengeteg mindenben javított / kompromisszumot kötött, ami problémát okozott, emellett mindenhova szívesen viszem, barátokkal, családdal, mert tényleg minden szituációban képes alkalmazkodni a többiekhez és emiatt nagyon szerethető. Sose kérte, hogy változzon meg bármi miatta.
Itt egy nagyon egyszerű példát írtam csak le, ha valami rossz történik, bolhából elefántot csinál. De ez 1-2 óra alatt lecsillapodik és utána elnézést is kér érte.
Szerintem ti nagyon más típusú emberről beszéltetek, mert én egyáltalán nem érzem olyan súlyos gondnak, hogy 2-3 hetente valami apróságot kicsit felnagyít, amíg minden másban viszont egy szuper társ. Engem ezek sosem érintenek, sose alázna meg ilyenekkel mint neked a bevásárlós téma...
válasza:hát döntsd el, együtt tudsz-e ezzel élni, de amúgy a legtöbb embernek van hasonló szintű hiányossága.
amúgy meg ez egy fejleszthető dolog, főleg, ha ő is akarja (úgy tűnik, nem szereti magában, hogy a legkisebb negatív dologtól is úgy nekikeseredik)
válasza: válasza:(ezt még azelőtt írtam, hogy megjött volna az 5-ös válaszod)
nálunk amúgy pont fordítva van. megtanultam kezelni, meg többnyire ebben is fejlődik az ember, ahogy halad az idő.
válasza:#7 volt már a rántott húsnál komolyabb bajunk, végig csinálta velem apukám halálát, végig csináltuk együtt mikor márciusban mindketten elvesztettük a munkánkat és alig tudtuk kifizetni az albérletet, hajnalban rohant velem állatorvosi ügyeletre mikor a macskánk elkezdett vért hányni. igen, huszonévesek vagyunk, de túl vagyunk már nehéz dolgokon.
itt a kérdés arra irányult, hogy amikor apró-csetlő dolgokat felnagyít, ez normális-e? amikor kb. eldönti mint valami jövőbelátó, hogy biztos kifogják rúgni mert még nem tanult meg mindent és hazaküldték dolgozni, ahelyett, hogy megértené, hogy ez senki hibája nem volt és nem várják el tőle, hogy egyedül megváltsa majd a világot?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!