Ha azt kapnád a barátodtól, akit te nagyon szeretsz, hogy nem tudja miért van még veled... akkor szakítanál vagy még tűrnél tovább?

Az komoly, hogy bár nem tudtok semmit, de egyből engem támadtok be!

Oks, mondok egy példát! Apja egyedül van, nagyon nehéz eset és nem tudtam kiigazodni rajta én sem, sokszor bunkózik; párom/exem azt mondta hogy nem kell vele foglalkozni. Ezután nem próbáltam őt megérteni, "összebarátkozni" vele, csak az alapvető udvariasságot adtam meg. Aztán egyszer amikor az ex elhívott magához, és megérkeztem, nekem rontott az apja, hogy ne menjek oda. Ezek után nyilván soha többé meg se környékeztem a házat. Na ez volt az egyik ok, amiért én feleltem. Csodálkozott hogy miért nem megyek többet hozzá.

Még mindig én vagyok a rossz barátnő?!

Egyetlen egy dologban volt igaza, azt viszont elismertem, és el is kezdtem rajta változtatni, csak nem volt elég gyors és látványos neki, mert ő minden azonnal akart. Pedig azért az egyik rövidebb távú álmom is be kellett volna áldoznom. Ennyi.

És hogy mellőztem volna őt??

Ő volt mindig is többet a haverokkal, mint velem, és azt kérte hogy fogadjam el. Változtam ebben is, elfogadtam. Még úgy is hogy idővel meg egyre több kellett neki, többször lógott velük, mint velem! Enyhén szólva igazságtalanul bánt velem, de mindegy.