Azok a férfiak, akik valóban gyereket szeretnének, ki is vennék a részüket a gondozásból és a nevelésből?

Amúgy igen, ez óriási szerencse. És nem az, hogy ilyen a férjem, mert nyilván én választottam, és igen, ez a szempont is benne volt, mert számomra a vonzó férfihoz ez hozzátartozik. A szerencse az, hogy hamar találkoztunk, 21 évesen összejöttünk. Akarhatnék én ilyen férjet, ha nem találnék ilyen pasit, max csak más férje képében. Szóval szerintem is kell ehhez szerencse, nem mindig rossz választás következménye, ha a férj nem ilyen.

6-os voltam

Igen van. Szerintem ugyanannyi mint családcentrikus nő.

Nálunk én akartam a gyerekeket. Mindenben kivettem a részem, amire volt időm. Konzervatív szigorú apa voltam. A feleségem támogatott benne. Játszottam, tanultam velük mindennap. De, ha kellett, akkor én voltam a mumus... Az APA. Semmit nem csinálnék másként. Öröm volt felnevelni őket, rendes családban. S öröm most is nézni őket felnőttként.

"10: Szerintem sokan egyszerűen csak nem találkozunk velük (időben). Ismerek ilyen férjeket, apákat, számomra vonzóak, és mi is jól működhetnénk együtt, csak ők már korábban találkoztak egy másik nővel, akivel szintén jól működnek"

Mikor hosszú párkapcsolatban voltam (5+ év), akkor azt hallgatta a barátnőm állandóan a szingli csaj ismerősöktől, hogy milyen mázlista, hogy kifogott egy hűséges, kedves, férfit, aki házias, akiben lehet bízni, etc (és én is visszahallottam ezt amúgy).

Ment az állandó szöveg, hogy ilyen férfit nem lehet találni, mert mindegyik csak szexre gyúr, pinabubus, link, nem lehet velük 1 éjszakánál komolyabbat tervezni.

Mikor szakított velem a párom, azt gondoltam, hogy 35 évesen ott állok, becsületes, normális, gyerektelen férfiként, nem lesz nehéz ismerkedni, hiszen a haver csajok beszámolói alapján a sok pinabubus, és link közül ki fogok tűnni, és a nők ilyen férfire várnak.

Röviden összefoglalva, marha nagyot tévedtem:

mikor randizni kezdtem, akkor a nők 99%-a már eleve kiszórt olyan szempontok szerint, ami alapján esélye sem volt megtudni, hogy házias vagyok e, becsületes, hűséges vagyok e - nem kell messzire menni, a fotó pl mindjárt ilyen volt, pedig azért nem vagyok egy fogatlan, kopasz, bányarém.

Akikel tényleg randiztak, azokat nem sikerült levennem a lábukról, mert én az elmúlt 5 évet kapcsolatban töltöttem, nem pedig szoknyák után futottam, nem sok gyakorlatot szereztem ebben.

És mit láttam? Hogy kb ugyanazok a barátnők (nem szó szerint, csak ugyanaz a típus) aki irigykedik egy normális férfire aki párkapcsolatban van, amint magának kell keresnie egyet, megmondja kerek perec, hogy a pasi nézzen eszméletlen jól ki, legyen borzasztó magabiztos a randin, legyen ilyen-olyan-amolyan, amik egy egy éjszakásnál biztos hasznos képességek, a gyerek nevelésben szerintem 0 relevanciájuk van