Több éve tartó házasságban mennyire fér bele, hogy egy sima vitában ezeket mondja a férj?

A fersorolt dolgok csak rágalmak, azért mondja mert tudja, hogy ezekkel fájdalmat okoz és, ezzel akar vissza vágni. A maga módján szeret, de nagyon hirtelen típus.

A vita oka, (általában) hogy kérek tőle vmit, hogy tegye meg, ami nem tetszik neki és felhozza, hogy :

Én semmire kellő vagyok.

Bánja, hogy engem vett el.

Mindig csak követelőzök.

Csak a pénz számít.

Neked hajtok, mert te csak arra mész, hogy meglegyen a ház és szépen lelépsz.

Te biztosan félremész

Durvább vitánál az el akarok válni, hülye k.... , köcsög.

Tipikus régi típusú férfi aki még a non stop gyereknevelés főzés mosás takarításon felül minden nap reggelit vacsit is kér, és hozzá teszi, hogy este még meg is masszírozhatnám.

Régen olyan szeretettel szeretett, szinte csodálattal. Odáig volt értem, jól működtünk, jókat beszéltünk, nevettünk, szex is jó volt. A gyerekek óta viszont fele annyit se tudok vele lenni. De ő sem segít ezen, hogy jusson időm rá. Mert a gyerekekkel, vagy a házimunkát illetően abszolút semmit se segít mert sokat dolgozik, erre fogja. Nem hiztam el, tartom magam, nem szórom a pénzt, és tényleg mindent megteszek érte sokszor erőn felül is.

Szeretem még ettől függetlenül, de néha elkeseredem hogy igy bánik velem. És hogy ennél többet érdemlek. Szerintetek?