Aki tul sokat posztol a csaladi boldogsagrol ott mindig santit valami?

Általában igen. Ha más nem, akkor a posztoló személyiségével van vmi bibi. Megfelelési kényszer, magamutogatás, kivagyiság. Ismerek olyat, és mélységesen szánom, akinek semmi nincs rendben az életével, full depressziós, de ahelyett, hogy szembenézne vele, és arra keresne megoldást, inkább elárasztja a fészbukot a boldog-mosolygós posztokkal.

Személyes ismerősöm rengeteg pózolós képet pakol ki, ezerrel gyűjti a bokolós kommenteket, a valóságban meg nulla önbizalma van. A net előtt is létezett ez az ellentmondás, csak most feltűnőbb.

4

Nem az, aki elhiszi, hanem aki ebben reménykedik, ettől érzi magát kevésbé nyomorultnak, hogy “biztos a való életben nem olyan boldogok”.

Szerintem az van, hogy valaki kifele él kicsit jobban, valaki pedig megőrzi a magánéletét. Az külön dolog, hogy ki boldog és ki nem. Sok olyan van, aki a sikertelenségét is megosztja, ahogy minden mást is. Pl. Láttam olyan nőt, aki kitette a minden happy, boldogságot, eljegyzést, majd azt is, hogy visszaadta a gyűrűt, és mekkora görény a pasi :D.

Nem azt mondom, hogy mindenkire igaz lenne, de nekem speciel 2 ilyen ismerősöm is van. Az egyik egy fiatal 20-on éves lány, (volt munkatársam). Napi 10 képet posztol magáról. Nagyon jól néz ki, még női szemmel is. Viszont az önbizalma egy nagy nulla. Barátja nincs, csak otthon gubbaszt, mert úgy érzi, ő semmire sem jó. Ezt az anyukája mesélte nekem.

A másik ilyen ismerősöm pedig, akivel egy közös témával kapcsolatban lettünk facebookon ismerősök. Vele még élőben nem találkoztam. Állandóan felrakja, hogy a férjével épp mit csinálnak, tele szivecskékkel. A reggeltől kezdve a délutáni sétáig tényleg mindent. Szoktam lájkolni, és a múltkor írtam egy hozzászólást, hogy milyen szép pár vagytok, sokan vágynak egy ilyen kapcsolatra. Erre rámzúdított szinte mindent, leírta, hogy a férje évek óta csalja, teljesen megalázza stb... Na itt nagyot néztem, mert a posztok alapján az ember nem is kívánhatna szebb kapcsolatot. Szóval, igan létezik.

Nekem nincs ilyen ismerősöm a 2000-ből.

Nyaralásról egyet kettőt, ha baba születik, de ez a Max, mondjuk ilyeneket én is szoktam.

Szerintem is olyasmi lehet, mint a második példád, nem az életükről van benne szó, hanem a vágyaikról.

Mi meg inkább különféle gondolatokról beszélhetünk.

Most éppen 39+ hsz van arról a cikkből, hogy ne sirkövet építsenek, hanem fát ültessenek-e a halottak fölé.

A valaha volt nőimről sohasem volt közös képünk se, annyi van csak jelezve, hogy kapcsolatban vagyok. Semmi közügyet nem látok abban.