Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Beleférne a kapcsolatotokba, ha a párotok elutazna külföldre vagy másik városba menne tanulni?
Most fogok végezni az egyetemen és eddig 100% biztos voltam abban, hogy nem fogok itt maradni ebben a városban. Nem szerettem itt lakni, mert egyedül voltam, nem nagyon találtam számomra vonzó lehetőségeket és unalmas volt, monoton stb., ezért nem tudtam elképzelni itt a jövőmet. Az egyik opcióm az volt, hogy továbbtanulok egy budapesti egyetemen. A másik pedig az, hogy elmegyek egy évre külföldre (önkéntes program/szakmai gyakorlat/au pair munka, amilyen lehetőség éppen adódik és a legideálisabbnak tűnik), majd utána szintén a fővárosban folytatom tovább.
Ugyanakkor közben (4 hónapja) megismerkedtem valakivel és ez mind teljesen összeborult. Ő itt él, jól érzi magát és ami a legfontosabb, ide kötik a tanulmányai és egyben a munkája is. Emiatt az ő részéről a költözés nem jöhet szóba. Régebben erre egyből rávágtam volna, hogy jó, akkor nem egymást keressük és mindenki folytassa a maga útján, még fiatal vagyok, az én életem, friss kapcsolat, lesz még másik... de most ez nem megy. Szerelmes vagyok, még soha korábban nem éreztem ilyet. Eléggé magamnak való vagyok, csendesebb, zárkózottabb, introvertált típus és nagyon kevés olyan ember van, akivel meg tudom találni a közös hangot, aki mellett nyitottá és felszabadulttá tudok válni, aki mellett igazán fel merem vállalni magam stb. és ő ilyen. Rengeteg közös van bennünk, az első perctől kezdve el tudunk beszélgetni egymással, megértjük egymást, befejezzük egymás mondatait és valahogyan érezzük, hogy mire van szüksége a másiknak, nagyon jól tudjuk kezelni a másikat. Ő az első olyan ember az életemben, aki azt érzem, hogy tényleg azért szeretem engem, aki vagyok. Mástól soha nem is kaptam még ennyi szeretetet, érzelmi támogatást, megértést és törődést. Ez elhiszem, hogy nagyon viccesen hat annak fényében, hogy csak egy 4 hónapos kapcsolatról van szó. Ugyanakkor tényleg ezt érzem, akár valós akár nem. Lehetséges, hogy még korai ezen gondolkozni, de engem egyre többet frusztrál a "mi legyen később" kérdése, hogy továbbtanuljak, kimenjek külföldre stb., vagy pedig válasszam őt. Még nem mertem felhozni neki, mert még én sem tisztáztam ezt magamban és közben félek, hogy esetleg az lenne rá a válasza, hogy ha ő és a kapcsolatunk nem tudja megadni nekem azt, amire vágyom stb., stb., akkor menjek csak. Miközben nyilván egyikünk sem olyan kapcsolatot szeretne, amiben szinte nem is látjuk egymást.
Ti mit tennétek?
válasza:Nekem nem férne bele. Ilyen döntéseket nem is vagyok hajlandó meghozni úgy, hogy én megyek, te meg vagy jössz vagy elfogadod, hogy itthagylak. Szerintem ez a viselkedés nem vall társra.
Ha a helyedben lennék vagy az lenne, hogy elmondom neki és együtt találjuk ki, hogy jussunk ki mindketten (akár egy évvel később, ha úgy jobban fel tud rá készülni), vagy pedig egyszerűen nem mennék. Nekem sem szórakozás itthagyni a szarban, nem is tudnám magam jól érezni teljesen odakinn.
válasza: válasza: válasza:Egy meglévő, stabil párkapcsolatba fél év nekem beleférne.
Egy friss kapcsolatba, vagy egy hosszú távollét nekem nem pálya.
(voltam olyan helyzetben, hogy pár hónapja ismertük egymást, amikor kapott egy tartós külföldi ajánlatot, egyértelmű volt, hogyha megy, akkor a kapcsolatnak is vége)
válasza: válasza:Hát igen, amikor az ember szerelmes, akkor az elvek másodlagosak lesznek. ;) Ez nem úgy megy, hogy "elhatározom, hogy nem szeretek bele olasvalakibe, aki itt szeret élni".
De mondok valamit! Egy kapcsolat két emberről szól. Nem arról, hogy van ő, és az ő sziklaszilárd elképzeléseihez kell mindenkor alkalmazkodni. Ez két emberről szól, meg a kettejük közötti kötelékről. Van, hogy az egyiknek kell kicsit engedni, és van, hogy a másiknak. De a legfőbb: hogy megértsék és tiszteljék egymás vágyait. Akinek az a felfogása, hogy "oké, szeretlek, de ha nem úgy csinálsz mindent, ahogy nekem tetszik, akkor vége", az minden, csak nem szerelem.
Ha pedig szeretek valakit, akkor támogatom abban, hogy ő a jövőjét fel tudja építeni. Szemét és önző dolog korlátozni a másikat. Ilyen dologban főképp. Ettől persze sajnos nagyon is létező jelenség, csak a környezetemben több olyan lányról tudok, akik egyetemet, vagy külföldi ösztöndíjat mondtak le csak azért, emrt a pasijuk úgy parancsolta. Szerelem, mi? "Szeretlek, ha a kedvemért elrontod a jövődet". Aha...
Aztán persze van, amelyik már megbánta, vége lett a kapcsolatuknak, és harminchoz közeledvén, egy gyerek mellett siránkozik, hogy mennyivel jobb lenne, ha akkor lediplomázik.
Ami pedig a kapcsolatok erősségét illeti... bizonyára nem mindenki áll hozzá úgy, mint én, de számomra egy 4 hónapos kapcsolat távolról sem az "eldobható" kategória. Sőt! Ha már azt mondom valakire, hogy ő a szerelmem, akkor azt komolyan is gondolom. Anélkül nem jelentek ki ilyet, hogy ne gondolnám komolyan. Szerelmesnek lenni nem annyi, hogy "jaj, hát tetszik, meg kedvelem is", hanem ennél sokkal erősebb kötelék. Akkor is, ha mondjuk csak 1-2 hónapja tart.
És tudod, ahogy nagy énekesünk is megmondta anno: "A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja." Ha szerelmes beléd, akkor kérdés nélkül támogatni fogja a jövődet. Pláne akkor, amikor szinte tök ingyen, napi szinten beszélhettek. Ha meg emiatt vége lesz, akkor ez csak részedről volt nagy szerelem...
válasza:Számomra a külföld nem férne bele még fél évre sem. 2-3 hónapra talán.
Belföld viszont simán. Tegyük fel mind a ketten Debrecenben éltek és tanultok, te pedig folytatod a tanulmányaidat Budapesten. Ha minden hétvégén hazamész, az csak pár óra busszal/vonattal, nem a világ vége. Szerintem 5 napot simán külön lehet tölteni még friss kapcsolatban is.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!