Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van így jövője egy kapcsolatnak?
A barátommal több éve vagyok együtt, 3 hónapja költöztünk össze. Felgyűltek a problémák és többet is vitatkozunk az utóbbi hónapokban de ez nemcsak az összeköltözés miatt van hanem amiatt is, hogy sajnos most kifejezetten sok a kínunk és idegesebbek vagyunk az átlagnál. Nem azt mondom, hogy máskor mindig gondtalanok voltak és teljesen tökéletes volt az életünk de most már ez tényleg próbára tesz minket.
Betegségek szülőknél/nagyszülőknél, gyászol ő is meg én is, engem apró dolgok is jobban felhúznak mert eleve boldogtalan vagyok. Próbáljuk egymást támogatni de valahogy felemás a kapcsolatunk mert az egymás támogatása mellett van valami veszekedés, konfliktus is. Segítjük egymást és próbálunk örömet okozni de máskor meg nem vagyunk egymással elég empatikusak. Ha mondok neki valamit, akkor előfordul, hogy rosszul időzítem, ő meg sokszor át se gondolja, hogy mit mond. Olyan is van, hogy máshogy fogunk fel dolgokat, ami nekem nem tetszik, azzal szerinte semmi baj. Előfordul, hogy ő nyugisabban kezel problémákat és jobban elviseli ha jön egyik probléma a másik után (nem párkapcsolati probléma hanem azon kívül), én meg már fel tudnék robbanni mindentől, akkor is ha nem a legnagyobb bajról van szó hanem csak apróság, mert már annyira besokalltam a helyzettől. Az érzelmek terén is ellentétesek vagyunk, ő racionális és nem annyira mutatja ki az érzelmeit, én meg fordítva.
Van így ennek jövője? Szerintem ha meg tudnánk változni, akkor lenne, csak kérdés, hogy ez lehetséges-e.
Hát ez csak rajtotok múlik.
Szerintem ez egy olyan probléma amit meg lehet oldani.
Sokat kell kommunikálni egymással és szerintem túl tudtok lendülni ezeken.
Nem egészen normális de mindegy...neki is vannak hibái. Ez az egyik probléma, hogy nehezen jön rá a saját hibáira, nehezen néz dolgokat az én perspektívámból, ha egyszer megsért, utána lehet megismétlődik.
És azt is nehezen érti meg, hogy azért mert neki kötélből vannak az idegei és bírja, hogy hónapok óta vagy már inkább féléve mindig van valami probléma, hogy sose vagyunk felhőtlenül boldogok, attól még nekem lehet ezt nehezebb elviselni.
Néha úgy fogalmaz meg tesz mintha csak miattam lakna velem, hogy én örüljek de amúgy meg ismerem annyira, hogy tudom róla, hogy akárkivel nem lenne hajlandó összeköltözni, meg nem költözne össze ha nem érezné megfelelőnek a kapcsolatot. Mégis néha olyan megjegyzései vannak amikből az jön le, hogy ez tőle egy nagy teljesítmény és neki jó lenne máshogyan is de amúgy meg mikor beszéltük az összeköltözést, én nem erőltettem rá. Mikor valamin összevesztünk, akkor mérgébe volt, hogy azt mondta, hogy elköltözik (albérletben lakunk) és mikor én teljesen komolyan vettem, akkor csak kibökte, hogy nem akar elmenni. Vagy tudja valaki, hogy mit akar, vagy nem.
Évek óta ismeritek egymást. Kellemetlenségek érték mindkettőtöket. A fiú jobban viseli ezeket, Te kevésbé.
Az nem baj, ha nézeteltéréseitek vannak egyes dolgokról, de évek alatt talán eléggé megismertétek egymást, ezért most is együtt vagytok. A civakodásaitokat kell higgadt ésszel megoldanotok, de kiabálásokkal nem fog sikerülni.
Leírásod alapján nekem úgy tűnik, Neked kellene jobban uralkodni magadon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!