Férfi aki szorgalmas, de semmire nem jut, szánalmas?

A szorgalom önmagában édeskevés. Szorgalmasan és kitartóan is lehet 40 éven át az árkot pucolni, attól soha nem lesz sok pénze. Ez nem szerencse kérdése, kivéve, ha az előrejutást a lottó feladásában látja valaki egyes-egyedül.

Általában a górék is azt hajtják jobban, akit jobban lehet. Valami optimumot kell találnod rögtön a munkamorálodban is, ha nem akarod elvesztegetni az életedet. Nem arra gondolok, hogy rosszabb eredmény kerüljön ki a kezeid közül, hanem hogy azon legyél annyira végletesen rajta inkább, hogy ahol éred, optimalizáld a megoldásaidat, de padlógázon, tehát minél könnyebben minél több minél jobbat. Úgy csináld ahogy lehet, ne úgy, ahogy nem lehet. A nap végiggürcölése bőven az "így nem lehet" kategória. Főleg ha de facto 24 órádat adod el a melóhelynek, mert hazaérsz letérdelsz a küszöbre nap mint nap, a vasárnap már nem pihenőnap, hanem szükséges rehabilitáció, mert így azért gyenge az effektív órabér, még ha az alvásért nem számolod fel, akkor is. A szorgalom akkor kell, ha nagy ziccer van rá. Másoknak hasznot hajtani a magad rovására sehol nem volt ziccer. Én ilyeneket mondanék szegénynek, semmi elmarasztalót.