Introvertáltként nagyon nehezen ismerkedem, de most van egy barátnőm akivel megvagyunk, de sok a probléma is. Mit tegyek?

Miért kell erőltetni azt, ami nem megy?

Most komolyan képes lennél csak azért együttmaradni valakivel, mert félsz, hogy nem találsz mást?

Ez ilyen a “ha nincs ló, jó a szamár is” elv nálad? Ha meg majd esetleg együtt maradtok, össze is házasodtok és akkor jön majd valaki, akiért megőrülsz, akkor meg majd elválsz?

Szerintem ha 1.5 év után ilyen problémák merülnek fel, ott 15 év múlva sem lesz jobb a helyzet.

Az introvertáltságon meg a félénkségen lehet és kell is változtatni. Én is az vagyok, tudom, hogy nehéz, de attól nem kell megelégedni bárkivel. Én is követtem el hasonló hibát; olyan szinten eltávolodtunk egymástól, sorozatosan megbántott és őszintén nem tudom már, miért is törődtem bele és miért törtem magam annyira... Azért, mert nem akartam elveszteni annyi évet, a másik meg az, hogy nehezen nyílok meg és tényleg rengeteg meló van abban, hogy valaki úgy igazából megismerjen illetve én is a másikat. Szerintem nagyon megterhelő, amikor még csak annyira ismeritek a másikkal egymást, hogy minden mozdulatát, reakcióját figyelni kelljen. Gondolom, ezzel más intro is van. A lényeg, hogy néha el kell engedni a dolgokat.

22/L