Hónapokig próbáltam elfogadni a párom természetét de nem tudom. Szerintetek mindent megtettem?

Egy aranyos, kedves lányt ismertem meg, akiről a későbbiekben derült ki hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik amire nem számítottam, de addigra megszerettem.

Nemtörődöm, veszekedős, beszólogatós, szókiforgatós, rendetlen. Másokat kibeszél a hátuk mögött de az arcukba mosolyog, nem tudja az illemet, nem fogadja el mások véleményét (az enyémet sem), bolhából elefántot csinál. És még pár dolog.

A helyzet az hogy ezek közül nem mind felém irányul, mert felém jobb arcát mutatja, de engem frusztrál hogy a párom mások felé így viselkedik, mert ebből engem is minősítenek. És ez a részemről elfogadhatatlan. Olyan mintha egy óvodás kislánnyal lennék, akinek meg kell mondani hogy kell jól viselkedni de persze ezt egy felnőtt nőnek nem lehet már "megtanítani". Egy kis időre szét is mentünk emiatt, de nemrég újrapróbáltuk, hátha segít a külön töltött idő.

Próbáltam hosszú hónapokon át elfogadni, majd beszéltem vele erről hogy nem így kéne, de mintha a falnak mondanám. Vitatkoztunk is sokat. Próbáltam jobb belátásra bírni, de nem sikerült, pedig igazán türelmes és toleráns voltam vele. Közeli családtagok szerint is vannak vele problémák, nem én találom ki.

Nem tudom mi mást tehetnék még a megoldás felé. Esetleg van valami amivel próbálkozhatnék? Már semmi sincs a tarsolyomban. Lassan kezdem feladni végleg, pedig nagyon szeretném hogy működjön ez a kapcsolat.

F32, ő 28