Mi bajuk van azoknak a férfiaknak, akik nem akarnak elköteleződni és családot alapítani vagy legalább összeköltözni és még 40 x évesen is agglegények?

Ugyanaz, mint a hasonló felfogású nőknek. Kérdés, hogy te mennyire alkalmazod a kettős mércét.

Nem velem van a gond, 36 éves vagyok, Egyetemen vagyon egy laborban biológus. Volt 4 barátnőm, ebből 3 megcsalt, de abból kettó olyan módon, hogy rendkívül megsérültem lélekben 3 éve. Azóta nem próbálkoztam nőknél és szerintem nem is fogok többet.

Ők azok, akik már kiismerték a nőket és nem kérnek belőlük.

A Sátán szolgái lettek.

Még mindig jobb egyedül lenni, magadra dolgozni és boldog lenni egyedül, mint lenni 40-es elvált pasas, akit kisemmizet a nő, vitte a lakást, fizeti a pasi a gyeretartást, a gyereket a hapsi meg heti 1 napot láthatja csak. Több tucatot ismerek ilyet, mind meg van zakkanva, egy jó részük alkoholista lett.

Magamból kiindulva pl. egy alapbetegség miatt. Vagy pl. mert munkamániás, vagy mert úgy érzi, alkalmatlan rá, vagy mert nincs érzelme.

Úgy érzik, hogy a családalapítás, a párkapcsolatban/házasságban élés nem nyújt számukra semmi előnyt, nem lesz semmivel jobb tőle az életük, mint milyen agglegényként. Sőt még úgy érzik sokat veszítenének/veszíthetnének is vele.

Én ugyan még nem vagyok 40, de hiába akartam családot, nem nagyon akartak összejönni a dolgaim. Néhány elcseszett randiféleségen meg öleléseken kívül kb. semmi tapasztalatom sincs a nőkkel, és valószínűleg már nem is lesz. Engem már így fog megszívni a sárga föld.

Semmi bajuk nincs. Nem vagyunk egyformák. Én nő vagyok, én sem adom a szabadsàgomat senkinek