Miért olyan nehéz kibírni a pároddal, akit te választottál?

Kedves kérdező!

Ez a gondolat engem kb 30 éve foglalkoztat.

Egyszerűen én sem értem. A nagy szerelmek, gyűlöletté válnak. A szüleimnél is így volt.

Ahogy én látom: minden kapcsolat más.

Nem véletlen mondták régen, hogy a család pillére a jó asszony. /nem házi cselédre gondolok/.

Régen, kb 50 éve, jobban becsültek mindent. Lépésről lépésre haladtak. Most bumm, adj uram azonnal. Majd a hitel fizetése.

Régen, nem unatkoztak ennyit. Háztáji, kert, több gyerek stb... /tudom ez csak vidékre vonatkozott/.

A média is lúdas valamennyire.

De még ezer szálon lehetne elemezni.

Nem merem mondani, hogy hu, mi, én nem leszek olyan. Nem tudhatjuk. Nem ítélek el senkit, lehet, hogy holnap én követem el ugyanazt. Ma nincs szándékomban, de elég egy pillanat.. Esetleg a párom...

Kedves #9-es,

nem találod önzőnek ezt a mondatodat?

"Egy életünk van, egyszerűen muszáj ilyen téren önzőnek lenni, mert a saját boldogságunknál nincs fontosabb dolog a világon..."

Én annak találom. Szerinted csak Te és megint csak Te, a párodat meg egye a penész, mit törődsz Te vele...!

Szerintem a mai párod sokan meggondolatlanul házasodnak (fentebb is írták), nem ismerik meg jól egymást a házasság előtt, az a fő, hogy jó a szex. (Ami messziről nem minden, de kell!)

Ffi.

12, benne is van a mondatban, hogy önzőnek kell lenni, szóval nem igazán értem a kérédst.

Ma már nem olyan a világ mint régen, nem egy munkahelyen dolgozunk érettségitől a nyugdíjig ugyanazzal a 8 kollégával. Felpörgött minden, felpörögtek az emberi kapcsolatok is, átalakult a jellegük, és ezt sokan nem akarják észrevenni.

Mi is sokkal gyorsabban változunk, ahogy próbáljuk a rohanó világgal felvenni a lépést. Sokkal nagyobb a stressz az életünkben, mint valaha volt. Ha haladni szeretnénk állandóan új közegben, új elvárásoknak kell megfelelni, új emberek között. Egyszerűen annyi inger éri a mai embert, hogy kénytelenek vagyunk folyamatosan megújulni, alakulni.

Emiatt pedig 2 ember borzasztó könnyen el tud változni egymás mellől. Megismersz ma valakit, az 1-2 év múlva már egy egészen más személyiség lehet mint az akibe te beleszerettél. Ezzel együtt te is formálódsz, az igények is változhatnak mind a két oldalon. Optimális esetben ez egy irányba történik, de a gyakoribb az hogy nem.

Ha az utóbbi helyzet alakul ki, és a párommal már nem tudjuk egymás igényeit kielégíteni, vagy már nem ugyanazok a céljaink amik voltak, akkor megeszi a penész vagy sem, tovább kell lépni. Nyilván nem arról van szó, hogy a legkisebb összezörrenésre ki kell dobni egy esetleg több éves kapcsolatot. De ha már egy ideje motoszkál bennünk, hogy nem érezzük jól magunkat, olyan problémák vannak amiket többszörös próbálkozásra sem sikerül megoldani, és eltávolodtunk a másiktól, akkor nem kell kényszerből együtt tölteni még éveket, mert jaj a másikkal mi lesz nélkülem.

Van jó pár negatív példa az ismerettségi körömben, akik a megrohadt kapcsolatuk ellenére is még nyomorogtak évekig a párjuk mellett, próbálták megerőszakolni az elméjüket, mert , és itt idézem, "nem érdemli meg a másik, hogy szakítsak vele". De csak hogy kettőt emeljek ki, az egyiknek az lett az eredménye, hogy már haza se ment a kocsmából amíg nem aludt a felesége, a másik meg lent a mélygarázsba ivott a kocsijában minden este. Mindezt azért, hogy a másiknak "jó" legyen. Köszönöm szépen, én senkitől nem várnám el ezt, és nem is vagyok hajlandó belerokkanni egy ilyen kapcsolatba a másikért.

Arról nem is beszélve kedves 12 amire te azt gondolod, hogy szamaritánusként, a saját igényeiddel szemben a másikét tartod szem előtt, és mondjuk nem szakítasz egy amúgy már döglődő kapcsolatban, a másiktól is elveszed a lehetőséget, hogy találjon egy olyan embert, aki nem csak muszájból van vele. És mindent miért? Azért hogy te jó embernek gondolhasd magad... Nem találod ezt egy picit önzőnek?

A kapcsolatok régen se működtek 50 éven át, csak együtt maradtak az emberek a társadalmi elvárások miatt. Ezek az elvárások mára már enyhültek, változott a társadalom maga is.

Nem véletlen, hogy a nagyszüleim (mindkét részről) egy idő után már külön aludtak...