Nem furcsa, hogy ha a párommal kettesben sétálunk, sportolunk vagy közös program van és meglátja egy ismerősét azonnal ott hagy egy szó nélkül és van hogy hosszú percekig beszélget vele?

Én meg ott állok teljesen szerencsétlenül és várom vissza, mert nem "visz" magával, eszébe se jut bemutatni, ha meg véletlenül ott állok mellette még hátat is fordít nekem és maximálisan azokra az ismerősökre koncentrál akikkel összefutott. Mintha ott se lennék hirtelen.

És mindig ez van, akkor is ha én beszélek hozzá, a mondat közepén ott hagy.

Volt hogy felszálltunk a buszra, leültem, és képes volt átküldeni másik helyre idegen mellé, hogy egész úton a buszsofőr haverral beszélgessen.

Volt, szintén buszon, hogy leültünk, meglátta egy nőismerősét és a fél buszutat úgy tettük meg hogy azt se vette volna észre ha leszállok és ott hagyom.

Azt tudom hogy ő nagyon extravertált, de nem bunkóság kvázi elfelejteni hogy ott vagyok én, a barátnője, a párja is ha meglát egy akármilyen távoli ismerőst? 😒

Persze próbáltam vele megbeszélni, hogy ez nekem sértő, pingpongoztam egy jót a fallal.