Megtört bizalom. Reménytelen a helyzetem?

Sziasztok.

28 éves nő vagyok, párom 38. Kicsit több mint egy éve vagyunk együtt, de úgy érzem kezd nagyon rossz irányt venni a kapcsolatunk. Nagyon jól indultunk, nagyon tetszett, én is neki, minden szép és jó volt, azonban követett el olyan hibákat párom, ami hagyott bennem egy tüskét annak ellenére, hogy megbeszéltük. (nem megcsalásról van szó) Mondhatnám azt is, hogy a szemembe hazudott. Együtt élünk, de ennek ő megszabta az első feltételét, ami az volt, hogy a két cicám - akik azelőtt mindig velem éltek - nem jöhetnek hozzánk. Nem kérte hogy dobjam ki őket...ha erre kért volna azonnal elhagyom. Az mondta hogy hozzá a lakásra nem szeretne állatot, de ha lesz közös házunk, oda természetesen jöhetnek. Fájt a dolog, de tiszteletben is tartottam, mivel meg tudtam oldani a dolgot. Szerencsére haza tudtam adni szüleimhez, ahol bent a lakásban biztonságban vannak, jól élnek. Úgy véltem egyenlőnek a dolgot, hogy ha ő is feltételhez kötheti a költözést, akkor én is. Én arra kértem őt, hogy tegye le a cigit. Egy héttel mielőtt haza vittem a cicáimat, mondtam hogy következő héttől nem szeretném ha cigizne. Erre ő annyit mondott, hogy rendben, számított erre, megteszi. Idő közben anyukám szólt, hogy az egyik cicám valahogy megszökött, nem tudjuk hogy hogy történt, azóta sem került elő. Ez rettenetesen megviselt, haza mentem, hogy segítsek keresni sajnos sikertelenül. Párom látszólag le se sz+rta, annyit sem kérdezett, hogy tud - e bármit segíteni, vagy hogy bírom. Erre nem is reagáltam semmit, utólag bánom is. Nem sokkal később egyszer rányitottam és dohányzott, látta hogy látom de nem érdekelte. Rettenetesen megbántott, úgy éreztem hogy a pofámba hazudott ezzel. Aznap beszéltünk erről és mondtam neki, hogy ez mennyire rosszul esett és hogy ez így hazugság, hiszen ha mondta volna, hogy neki ehhez idő kell és fokozatosan szeretné csinálni, akkor megértettem volna. Azt mondta hogy azt hitte ez számomra egyértelmű. Aznap elég csúnyán váltunk el. Én úgy gondolom hogy szóból ért az ember, ha baja van közli velem, amit nem tett meg. Ezután jött két nap váratlan szünet, ami alatt nem jelentkezett, hiába kerestem nem válaszolt nem vette fel a telefont se. Aztán végül jelentkezett, mondta hogy gondolkozott a dolgokon és szeretné megbeszélni, mert ő azt hitte hogy szakítani akarok vele. Beszéltünk még erről, mivel nekem nincsen ilyen szenvedélyem, szokásom, nehezen értem meg de annyit engedtem, hogy akkor szivjon, ha már nagyon stresszes, nem bírja ki. Hiszen én sem hurcibálom haza a cicákat kedvemre, de bármikor haza tudok menni. Tegnap este voltunk együtt kicsit lazítani munka után, ahol gond nélkül elszívott pár szálat előttem az este. Úgy vettem észre, hogy ahogy az alkohol, a haverok képbe kerülnek, mintha mi semmit sem beszéltünk volna. Egyszerűen úgy érzem hogy egyáltalán nem vesz komolyan, teljesen igazságtalannak érzem ezt velem szemben. Valahogy folyton azt érzem hogy a hátam mögött csinálja, ez az érzés iszonyatosan zavar és nem a cigi a gondom, hanem hogy ha ennyit sem tud megígérni, akkor soha semmit sem lesz képes.

Szeretnék férfi véleményt is, tényleg ennyire nagy dolgot kértem volna? Szerintem két félnek amennyire lehetséges, egyenlőnek kellene lennie, de ezt én egyáltalán nem érzem így.

Előre is köszönöm a segítséget!