A férjem a hétvégén közölte, hogy szerelmes valakibe. Hogyan tovább? Innen van még visszaút?

Nos, el kell döntened, milyen példát mutatsz a gyerekeidnek. Ugyanis az apjuk nemcsak veled, velük sem akar már időt tölteni. Ez nálam válóok lenne, legyen tartásod!

Valóban dicséretes az őszinteség, de a szerelem nem egy pillanat műve! Vonzónak találhatjuk a másikat, akármikor találkozhatunk olyan emberrel, aki megmozgathat bennünk valamit, de aztán a mi döntésünk, hogy engedünk-e a kísértésnek, vagy sem.

Ha igazán szeretne téged, és a családját, el sem indult volna a szerelem kialakulásához vezető úton. És az külön bunkó, tiszteletlen megjegyzés, hogy "lett volna rá alkalma". Pff.

Ezek után hogyan bízhatnál meg benne? Elvonul egy nyaralóba? És magadra hagy két kicsi gyerekkel?

Mégis mit vár őfelsége?

Én a helyedben rövidre zárnám, maximum 2 hét múlva döntsön ultimátummal. De ha közben megcsalt mehet, amerre lát.

Itt már igazából a férjed vergődése nem számít. Csak az számít, hogy Te mit érzel.

Ha a pasas eljutott oda, hogy egy másik phuntzee miatt el kell gondolkodnia, hogy az vagy a család, akkor szerintem ő már túl van azon a stáción, hogy megérdemelje a bizalmadat.

Én férfi vagyok, de mégis megbotránkoztam a férjeden.

Anno a párom, akivel együtt éltem már 13 éve, egyszercsak azzal állt elém, hogy langyosvíz a kapcsokatunk, érdemes-e folytatni stb. És egy időre hazaköltözött az anyjához. Majd elkezdett vissza vissza járni (a cuccai javarészt még itt), és végül visszajött. Két évig voltunk együtt még, majd ő hagyott el. Immár végleg.

Konklúziók, tapasztalások: így utólag azt mondom, hogy az első hezitjénél kellett volna kiszexuálnom, mint a cicuskát kakilni.

Ha nem egyértelmű benne, hogy hozzám tartozzon, akkor onnantól az én önbecsülésem lép elő és mondatja velem, hogy megkönnyítem a dolgát.

És tipli.

Node, tisztában vagyok vele, hogy ez nem egyszerű. Én anno kizárólag magamat okoltam mindenért, hogy biztos beleestem a tipijus elkényelmesedő férfisztereotípiákba stb. Nagyon sok különféle lélekturkásszal, ezo spiri, coach stb emberrel konzultáltam, jelenleg is tagja vagyok egy ún "újratervező" csoportnak. Aztán kiderült, hogy ennyi dolgunk volt egymással. Ő is belerakta a magáét hiba fronton.

Én ma már senkinek nem engednék elvonuló hezitálást a velem való kapcsolata ügyében. Ha nekem lenne egy párom (7 éve szingli vagyok) és elémállna egy ilyennel? Azonnal visszadobnám a labdát neki. "Itt és most döntsd el, mit akarsz, de ha innen kimész, akkor nincs többet visszaút." Nyilván ha gondjai(nk) van(nak) a kapcsokatunkkal, akkor teljes mellszélességgel állok elébe, sőt kérem is, hogy bedzéljünk róla. De ehhez kell a másik szándéka. Ha valaki úgy érzi, hogy hullámvölgyben van a kapcsolata, ELŐBB DÖNTSE EL, HOGY MENNI VAGY MARADNI AKAR. Ha megvan a döntés, akkor el kell indulni A vagy B irányba. Megjavítani a kapcsolatot, vagy szétmenni. De ne is haragudj, kevés megalázóbb dolgot tudok elképzelni annál, hogy "várj,mmaradj készenlétben, amíg eldöntöm, kellesz-e".

Nagyon megalázó, mikor ilyet bejelent. Persze, ez még mindig jobb, mintha a hátad mögött csalna, és hazugságban élnél.

Ha már 4 év után ezen gondolkodik, később még nehezebb lesz, amikor a szerelem átalakul szeretetté.

Tudom, hogy nem könnyű a gyerekek miatt, de neked is szükséged van az esélye, hogy megtaláld a boldogságod.

Kívülállóként lehet, hogy könnyen beszélek, de én az ilyennek kiadnám az útját.