Na ilyenkor mi van? Masnak is ilyen gondolatai vannak ilyen esetben?

Sziasztok!

Kerlek ne iteljetek el.

Van egy kedves, edes ferjem. 9 eve vagyunk egyutt, igazabol egymas mellett nottunk fel. Vettunk egy hazat, de innen kezdve nem tesz semmit a kapcsolatunkert. Mindent magamnak kell megoldanom. A tapetazast, a festest, a butorozast.. O el van a vilagaban. A sorozatokkal, a videojatekokkal... Viszont az elso szerelmem. Sok mindenen mentunk at. Folyton azon kapom magam, hogy a regi, meg szep idokre gondolok, hatha lehet ez meg olyan.. Hatha komolyan vesz ujra, hatha erezteti velem ujra, hogy erdeklem ot. Barataim szerint teljesen belekenyelmesedett az eletbe. Ot nem zavarja, ha putri a lakas. Nem erdekli semmi. Nem segit, en astam fel a kertet is es a vetemenyest is en tartottam eletben. Megis allitom, himogy egy nagyon jo ember.. Megbizhato, nem hazudik, nem csal meg.. De egyre tobbet gondolkodom az erzeseimen. Ez csak a megszokas mar, hogy harcolni akarok a hazassagomert? Mellette onmagam lehetek.

Azonban kezdtem vonzodni egy kolegamhoz es ugy fest, nem egyoldalu. Le tudnam kopni magam, mert nincs helye egy fellangolasnak az eletemben, hiszen hazas vagyok. Vele terveztem jovot, gyereket.. Mindemellett azzal a férfival nagyon, nagyon kulonbozunk. Ossze vagyok zavarodva. Furdall a lelkiismeret. Az a sok harc, a sok remeny, a sok terv.. Az a langolo szerelem, tenyleg csak ennyi lenne?

Ha valaki volt ilysn szituban, kerem irjon. Elnezest, ha zagyva, vagy ha hibasan irtam de epp zokogok. En csak nem tudom mi a helyes..