Nők, ti szívesen mostok, főztök a párotokra, takarítotok, elpakoltok utána, bevásároltok neki?

Én sem értem, miért lettem leszavazva.

Talán akkora baj, hogy én szeretek főzni meg mosni?

Meg hogy ha időm engedi kitakarítok akkor, amikor a párom dolgozik? :D

Ő nem hétfőtől-péntekig dolgozik klasszikus munkarendben, hanem össze-vissza.

Szerintem semmi elítélendő nincs abban, hogy az együtt töltött időt nem közös takarítással akarom tölteni..

Míg egyedül éltem is ügyeltem a tisztaságra, nem értem, miért kell lepontozni.

Mindenki csinálja úgy, ahogy neki tetszik..

Mi felosztjuk a teendőket. Szívesen főzök, mivel én főzök így én bevásárolok, ha mosok, akkor kettőnkre, de pl. csak ő mosogat, takarítani ugyanannyit szokott mint én és alapból mindenki elpakol saját maga után, nem csinálunk magunknak és a másiknak plusz munkát.

Nem vagyok gondoskodó háziasszony típus, emellett ugyanannyit dolgozom és ugyanannyit keresek, mint ő, szóval ez így fair, de neki is ez a természetes.

Nem vagyok házicseléd, rosszul is vagyok azoktól a pasasoktól, akik ezt elvárják, de azoktól a nőktől is, akik magukra vállalják a mártír szerepet.

Főzni szeretek, de vagdosni a hozzávalókat nem, így azt ő megcsinálja.

Mosógép kimos, én kiteregetek.

Ő mosogat.

Takarítani utálok, de mivel muszáj, így a lakás felét én, a másik felét ő.

Vásárolni együtt megyünk.

És mindenki pakol maga után. A gyereket kivéve, vele gyakran kell ordítozni.... 🤣

A feleségem gondoskodó típus. Főz, mos, mosogat, varr, diszíti a lakást, takarítani csak ott takarít, ahol a vendégek láthatják és megszólhatják. A sarkok, az ágyak alatt, a pókhálózás az én dolgom, meg a fűtés, kerti munkák, és minden ami nehéz vagy piszkos munka. A bevásárlást közösen végezzük.

A konyhában csak annyi a dolgom, hogy leüljek és megegyem amit elém tesz. Nem is szereti, ha bármihez nyúlok a konyhában, még az evőeszközt, italt is elém teszi.

Jól megvagyunk ezzel a munkameosztással.