Miért sírja vissza magát egy lány valakire, ha utána szakít?

Én is voltam már így, egy csúnya összeveszés után (barátom borzalmasan megbántott, szó szerint kegyetlen volt) a szakítás szélére sodródtunk. Nálam pár nap múlva az ő hiánya felülírta a haragomat, de ő úgy jött el a találkozóra, hogy neki mindegy hogy együtt maradunk-e vagy szakítunk. Én a szakítás gondolatától is rosszul voltam, annyira szerettem/szeretem őt. Úgyhogy húztuk még kb 2 hetet. Ezidő alatt egyáltalán nem éreztem már, hogy szeretne, távolságtartó volt és olyan mintha muszájból lenne velem... úgy éreztem nincs már benne a kapcsolatunkban tiszta szívvel-lélekkel, hiába szeretgettem... végül 2 hét után újra megbántott nagyon hasonlóan ahogy azelőtt. És akkor én kimondtam, hogy legyen vége. Bármennyire is szeretem, úgy nincs értelme húzni ha már ő nem szeret engem és nincs tekintettel az érzéseimre, folyton csak bánt.

Emiatt én az első válaszoló véleményét osztom. Ebből a kevés leírásból bármelyik opció lehetséges.

Én is "visszasirtam" magam, hónapokba telt, mire ő meggondolta magát és "rájött", hogy velem szeretne lenni.

Pár napja vagyogatunk, de nem érzem jól magam, egyelőre nem győzött meg róla, hogy azért jött vissza, mert annyira szeretne.. Azt sem gondolnám hogy muszajbol, mert hónapokig tartotta magát az allaspontjahoz, hogy engedjük el egymást.

A mi esetunk mondjul elég összetett, nem is mennék bele részletekbe.

Még egy kicsi időt adok neki és magamnak is. De ha nem változtat, akkor hamarosan én is mérlegelni fogom, hogy nélküle rosszabb, vagy ilyen állapotában vele lenni... :(