Az érdektelenség idáig fajulhat?

Miért csinálsz ebből ekkora ügyet?

7 éve vagyok a párommal, és folyamatosan pukizunk egymás előtt (kivéve szexnél), pedig szeretjük egymást és működik a kapcsolat, nem laposodott el, meg semmi. Csak mindkettőnk amolyan fingós típus, és nem akarjuk, hogy fájjon a hasa a másiknak.

Miért lenne kevésbé nőieys attól, hogy pukizik?

Ezzel az erővel azt is reklamáld meg, hogy mert pisilni, kakilni, izzadni, menstruálni, orrot folyatni, hányni... Ezek is undorítóak, és nem vagy kíváncsi rá senki esetében sem.

Viszont teljesen természetes testi folyamatok, aminknek megvan a maga funkciója. Vissza lehet tartani egy darabig, de nem örökké. Jó, az izzadást például nem. De azért érted?

Itt inkább arról van szó, hogy eljuttál egy lépéssel tovább. Már nem csak elhidegültél, de elkezdett irritálni a másik. Lesz még az is zavaró, ahogy rág, ahogy nyel, ahogy iszik, alszik, levegőt vesz... Pár hét vagy hónap, és utálni fogsz minden másodpercet, amit egy légtérben kell vele töltened.

Ez a szint az, amit már nem szabad elérni! Nektek már rég szakítani kellett volna. Így is szakítani fogtok, csak gyűlölködve, undorodva egymástól, szépen végigjárva a párkapcsolati poklokat.

Az a probléma, hogy az az alap elvárás, hogy ilyet ne csinálj embertársaid előtt.

De miért is? Ezek természetes folyamatok..

Nyilván nem fogok a másik képébe böfögni kaja után és az orra alá sem fogok fingani direkt, mert nem illik.

Lehet diszkréten is csinálni, HA megoldható. Viszont én is kerültem már olyan helyzetbe, hogy egy zárt térben voltunk, nagyon kellett, fájt a hasam, muszáj volt kiengedni, felpuffadni nem fogok azért, mert én nő vagyok és a nők ilyet "nem csinálnak".

De, mi is ,,pukizunk" , ,,büfizünk", ,,kakilunk" , stb. Mert mi is emberek vagyunk.

És már nem azért, de ha a párom sem zavartatja magát és hatalmasakat büfög a társaságomban (engem amúgy nem zavar, tudom, hogy jól esik :D ), akkor ugyan őt se zavarja már, ha ugyanezt én megteszem, mert nekem sem lesz ettől kevésbé férfias a szememben, akkor ne ettől függjön már, hogy én mennyire vagyok nőies.

Ez a szerénykedés egy kapcsolat elején még oké, de komoly, hosszú kapcsolatban ne akadjunk már fel ilyen dolgokon.

# 5

Először is, én vagyok a nő. A kapcsolatunk elején, amikor még nem éltünk együtt, mi is hittük ebben a steril kis álomképben, hogy nem fingunk, és ne is tudjuk, hogy a másik szokott egyáltalén kakilni. :D Rendszeresen görcsölt a hasam, amikor együtt voltunk több napot is egyhuzamban. De azóta felnőttünk és együtt élünk. Az otthonom az a saját kuckóm, életterem, ahol elengedem magam, a páromnak szintén. Szerinted hogy a francba élnék le egy életet úgy, hogy visszatartom a fingást vagy minden egyes alkalommal a WC-re ronangálok? Szerintem te soha az életben nem éltél együtt a oároddal.

Ha minimálisan is benne van a hangulatban a szexualitás lángja, akkor visszatartjuk. Az meg, hogy egyébként elengedi magát a saját otthonában, csak gyerekes debileknél csökkenti a vágyat. Nálunk össze sem függ. A nőiességgel pláne nem. Suttyó parasztok, akik elvárják a nőktől, hogy soha ne csináljanak ilyet, és lehetőleg rózsaillatú szivárványt sz.arjanak, aztán még az után is fújják tele légfrissítővel a WC-t, aztán pironkodva tagadják, amit csináltak...