Ne fussak a kocsi után ami előlem fut? Jól tettem hogy szakítottam vele?

10 éve ismerek egy lányt. 3 hónapja összejöttünk. NAGYON boldogak voltunk.... hiba mondtam h talákozon másokkal és ötleteket is adtam neki és végül együtt is volt a barátnőkkel és a rokonokkal is - Balaton, nyársalás, több órás telefonbeszélgetések, közös hétvégék stb. Mégsem értékeli.... Állítólag nekem "fáj ha ő a szeretteivel találkozik".... Egyébként csak az egyik nővérével nem tudott találkozni - ő valahogy mindig lemondta a találkozójuk előtt... de ez a tesója már megmondja h mikor találkozzunk, fogjuk meg egymás kezét, adhatunk egymásnak csókot és hogy miért találkozunk többször is a héten... a nővére csak úgy elkezdett ordibálni velem az egész családjuk előtt - kihívtak egy közös családi programra mivel elmondásuk szerint én is a család része vagyok..

A(z) (ex)barátnőmmel az elmúlt 2 és fél hétben EGY közös délutánt tudtunk eltölteni úgyhogy nem zaklatták vagy készítették ki vagy szervezték be a programunkat a rokonai és a barátnői... ő mégis folyton olyanokkal jön hogy nem tud találkozni másokkal... közben meg azzal hitet hogy szeret és kéri, hogy ne szakítsak vele...

Megbeszélünk egy találkozót, lemondja mert valaki szólt neki. Megbeszéljük hogy elmegyünk sétálni egyet - folyamatosan zaklatják és ő foglalkozik velük, nővére is direkt felspanolta és sírógörcsöt kapott a lány... a randinak lőttek... valami vagy valaki mindig volt ebbe a 2 és fél hétben.. kivéve 1 délután :( Ennyire gáz, hogy ha valaki időt és tartalmas időt szeretne tölteni a párjával? Miért mondják azt hogy társat keresnek amikor ő maguk sem tudnak társak lenni....? :( Ha találkozunk, akkor az esetek többségében másoknak kellett közben ugrálni. Pl.: elmentünk Egerbe, bekellett mennünk egy boltba egy rokonának. Gondoltam rendben - csak nem hosszú idő. Rá is kérdeztem, elvileg pikkpakk dologról lett volna szó. Erre: másfél óra múlva tudtunk kijönni a boltból..... annyi mindent kellett vásárolni... ja és a legjobb: megpróbálja elintézni hogy ELFOGADJON A CSALÁDJA... ami igazából arról szól, hogy az ordibálós nővére elfogadjon... mert mindenki más nagyon szeret és folyamatosan hívott magukhoz...

Elveszítettem a hitet és a bizalmat a lányba és a kapcsolatba...

Soha nem voltam ilyen boldog mint vele voltam. Az egész életemet eltudtam volna vele képzelni. De úgy érzem hogy én hiába szeretnék a társa lenni, ő a barátok - rokonok társa elsősorban.... most is a barátnőjének rossz kedve lett, nagyon maga alatt volt - mondtam a barátnőmnek hogy hívja el a környékre és töltsenek együtt néhány napot... tök jó ötletnek tartotta... mégis én vagyok a rossz... és utána kiakad, hogy már csúnya szavakat is használtam - kb 1 hónapja erről beszélgetünk nyugodt stílusba. De egyszerűen már teljesen kikészített...

Én anniyt kértem tőle, hogy legyen teljes ember. Mert csak úgy tud teljes lenni a kapcsolatunkban is. Találkozzon a szeretteivel, de ők is tartsák tiszteletben, hogy egy pár vagyunk és találkozhassunk már anélkül is hogy nincs ott senki más velünk... Ő: tudom én is szeretném de szeretnék találkozni a szeretteimmel... miközben tényleg én küldte és ötleteket is adtam és nem is írtam neki ha a szeretteivel volt h ne zavarjam őket...és mindig érdeklődtem hogy mi a helyzet velük is és ha kellett segítettem nekik.

...nem értékeli a gesztusaimat és a kapcsolatot sem :(

Annak ellenére, hogy szeretem, nem tudom, hogy helyreállítható-e ez a bizalom és hit... fel nem tudom fogni hogy mit tett... szerinte nekem kellene elgondolkodnom... 2, már 2 és fél hét alatt 1 közös délután után...

A lány 26, én pedig 28 éves.