Mikor nem adható második esély? Nyilván ha nem szeret valaki eléggé, nemde?

Azt gondoltam egyértelmű volt, hogy megbántam, bocsánatot kértem, és elismertem bűneimet. Önértékelési probléma miatt nagyobbnak szerettem volna látszani míg meg nem ismernek. A probléma a mérleggel van. Amíg én ott voltam neki, megbocsátva az ő hazugságait, kitöréseit, ő ezt képtelen elfogadni. Ritkán találja meg az ember a feltétlen szeretetet, de én őt úgy szerettem, és most is. Az ilyen mély érzések nem múlnak el egyhamar. Érdekes, hogy milyen az értékítélet. Ki mit tud elfogadni, és mit nem.

"Ha az ember nem képes megbocsátani a társának, nem szereti azt. Az igazi szeretet határtalan, és nincs az a mennyisége a sértésnek, melyet ne bocsátana meg, ha igazán szereti őt."

Sajnálom, hogy így gondolod, mindenfajta ismeretség nélkül. Lehet nálad is a hazugság ténye veri ki a biztosítékot...

Ilyenkor mondhat bármit az ember, mert nem látják mögötte azt a sok jót amit tett.

Pont ez a gond. Köszönöm, hogy rámutattál! Őt úgy szeretem ahogy van, minden problémájával. Még egy nőverő, drogos, gyilkos ember is kap második esélyt. Én nem, mert hazudtam.

Érdekes, hogy az ember folyamatosan jót tesz emberekkel. Segít nekik még akkor is amikor minden kötél szakad, és esetleg ők maguk szenvedik meg. De mindez nem számít, mert szereti a másikat, és ott van neki.

Én megbántam bűneimet, hibáztam, odaálltam elé, levetkőztem lélekben meztelenre, és mégsem kapok.

Jófej voltam, azt mondta sokkal többet raktam a kapcsolatba mint eddig bárki, vagy akár ő. Erőmön felül cselekedtem, és csak a jó dolgokra tud emlékezni. De akkor mégsem tud, hiszen a mérleg a jó dolgok felé billen. Mégsem tud ezekre emlékezni, mert nem szertett eléggé.