Nők, titeket nem zavarna, ha a pasitok fizetne mindent?

Persze, ennyi jól menő vállalkozó van. Hol?

ELőjön ha gazdag, akkor kopaszodó köpcös idősebb is a "minden nő qrva" tételből.

Az én értékrendem szerint egy párkapcsolat messze többről szól, mint az anyagiak... Pl. van egy csomó láthatatlan munka. Lehet, a nő azért dolgozik köztisztviselőként, mert az fix munkaidős, közel van, egy biztos állás, ahonnan nem rúgják ki a gyerek miatt, mint a versenyszférában. Könnyebben tud ugrani, ha baj van, könnyebben tud szabadságot, betegszabadságot kivenni. Hamarabb hazaér, mint a vállalkozó férje, és rendbeteszi az otthonukat, kajával várja. Ha ezeket a munkákat egy bébiszitterrel, takarítónővel, ételrendeléssel kéne megoldani, valószínűleg jóval többet kellene fizetni, mint az az anyagi különbözet, mint ami a köz- és versenyszféra között van.

Azt sem tudod, hogy nincs-e a nőnek mellékállása, mondjuk katás vállalkozó mellette, vagy magántanár, stb., amivel nem kevés mellékest összeszed.

És akkor tényleg, egy párkapcsolat nemcsak az anyagiakból áll. Lehet, hogy a feleség olyan lelki támogatást, biztonságot, biztatást ad a férjének, ami nélkül messze nem jutott volna oda, ahol most van, vagy csak sokkal később. Az exem például régóta munkát akart váltani, programozó akart lenni, autodidakta módon tanult, de sosem merte otthagyni a biztos állását, és ha én nem állok mellette akkor, és biztatom mindenki más ellenkezése ellenére, lehet, hogy sosem lépte volna ezt meg. Fél év kőkemény munka volt benne mindkettőnk részéről. És utána rosszul kellett volna éreznem magam azért, mert csak félállásban dolgoztam egyetem mellett, ezért a közös kassza java részét ő adta? Azonnal ott kellett volna hagynom őt vagy az egyetemet, és elmenni több műszakba dolgozni, hogy úgy keressek, mint ő? Amúgy ő az, aki amúgy azóta is hálás nekem azért, hogy akkor és ott támogattam. Vagy a mostani párom: neki is azért lett bátorsága itt elhelyezkedni, sőt azért ment el dolgozni, mert én biztattam, támogattam. Ha nem támogattam és biztattam volna (a kapcsolatunk elején a randikat is kb. én álltam, mert nem volt saját keresete...), akkor lehet, inkább belekezd egy másik egyetembe, vagy most egy kávézóban dolgozna minimálbérért. Megint csak nem érzem, hogy bűntudatot kéne éreznem, mert ő jelenleg többet keres nálam. Ez 5-6 éven belül amúgy ki fog egyenlítődni.

És mi van, ha a férfi maga akar kiutazni külföldre a párjával? MEnjen egyedül, csak mert a párja nem tudja fizetni? Nem tudom, ki hogy van vele, de én az életet a párommal együtt szeretném élvezni. Így amikor nekem volt több, kifizettem a páromnak a színházjegyet, a kajáldát, stb.

Ráadásul, szerintem egy komoly kapcsolatban, ahol a felek elköteleződnek, minden közös. Közösek a terhek, az örömök, a bánatok, a jó, a rossz. Hogy ezt milyen formában osztják meg egymás között, az már a felek önálló döntése.

Ahogy látom, ez csak téged zavar. Miért foglalkozol másokkal? Törődj a magad dolgával.

Egyébként egy ilyen párt sem ismerek, nem hiszem, hogy ez gyakori lenne.

Helyettem még sosem fizetett a párom semmit. Felesben szoktunk fizetni, illetve ki-ki a saját fogyasztását fizeti pl. egy étteremben. Én tuti kellemetlenül érezném magam, ha hagynám hogy helyettem más fizessen, miközben én is tudnék, épp ezért nem is szoktam hagyni.

De ennek a kérdésnek ettől függetlenül nem látom értemét.

A kérdésben szereplő nők nyilván máshogy gondolkodnak, mint én, és nincs azzal sem gond. Ha nekik is jó így meg a párjuknak is jó így, akkor neked, kérdező, miért van ezzel bajod?