Miért a "KÖLTÖZZ EL!", a leggyakoribb tanács itt?

Szegeden egy külön albérleti szobát lehet bérelni rezsivel együtt 50 ezer forintért egy 2 szobás lakásban 1 lakótárssal. Gondolom ugyanez a helyzet a többi vidéki nagyvárosban is. Pesten biztos több, de ott a fizetések is magasabbak és ha annyira csóró az ember, akkor be kell vállalni 2 lakótársat egy 3 szobás lakásban. (Én is laktam így 4 évig.)

Mondod hogy az nem az átlag, aki "havi 760000 + ÁFA forintot keres, és van 2 lakása, meg nincs 30+ éves hitele, mert kp.-ra vette a budai villáját, 19 évesen". Oké. Ők a teteje. De az se az átlag aki annyira ocsmányul csóró, hogy nincs félretéve csak párszázezer forintja legalább tartalékba. Akinek meg még 100-200 ezer forintja sincs, tényleg csak hónapról hónapra él, arra mit lehet mondani? Ő meg a legalja. Ilyen csóró ember is kevés van, mint ahogy nagyon gazdag is.

12.

Tudom. Lakótársam pl 22 évesen a vendéglátásban dolgozva keres vidéken nettó 250-280 ezret úgy, hogy csak 50 ezer ft az albérleti díja rezsivel együtt, ami amolyan fix költség. De a többi fizetését is mindet elveri hónap végére. A boltban azt veszi meg, amit csak megkíván, itthon dobja ki mindig a penészes kenyereket és más romlott kajákat, de amúgy is inkább rendelni szeret vagy étterembe járni, itthon annyira főzni nem szeret. Bulizni jár hetente, a csajokat akiket felhoz utána másnap taxival viteti haza. Elcigizik egy havi 50-100 ezer forintot is saját bevallása szerint, bár pontosan nem tudja mennyit, hiszen nincs tisztában vele hogy pontosan mennyit költ.

A magam részéről CSAK annak mondom, hogy meneküljön, akinél extrém módon kilóg a lóláb, hogy egy címeres gyökér pl. súlyosan féltékeny, súlyosan birtokló, vagy többszörös megbeszélés illetve helyeslés után sem képes erőfeszítéseket tenni kettejükért. Ahol akármelyik fél képtelen a kommunikációra, és képtelen odafigyelni a másik igényére (legyen az énidő, odafigyelés, stb.). Nem fogok olyat írni, hogy maradjon benne egy, a felismerhetetlenségig elsz**t kapcsolatban.

Akik meg kisebb dolgokban is a szakítást látják az egyedüli megoldásnak, azzal meg nem lehet mit tenni. Vannak kapcsolatok amiket érdemes megjavítani - ilyen pl. ahol amúgy a kölcsönösség elve érvényesül, csak éppen volt egy komolyabb véleménykülönbség, eltérés, akármi... Engem inkább az idegesít ebben a dologban, hogy sokan elfelejtenek mérlegelni, és fűnyíróelven mindent feldobnának. Gyerekek! Meghallgatni, mérlegelni, válaszolni!